Az agy energiahatékonysága mintaként a jövő számára
Az emberi agy páratlan energiahatékonyságáról ismert: egy hétköznapi feladat, például történetírás, mindössze 20 watt energiát igényel, míg egy nagy MI-modell, mint a ChatGPT, ehhez több mint 1 megawattot fogyaszt. A kutatók célja mindig is az volt, hogy olyan mesterséges neuronokat hozzanak létre, amelyek hasonlóan energiatakarékosak. A legtöbb eddigi mesterséges neuron tízszer nagyobb feszültséggel, sőt, százszor több energiával működött, ezért sérülékenyebbek voltak, nehezebben kapcsolódtak élő szövethez, hiszen a biológiai neuronokra ezek túl erős jeleket jelentettek.
Szenzor a bőrön, áram a levegőből
Mindezek ellenére az újonnan fejlesztett, bakteriális nanovezetékekből készült neuronok lehetővé teszik, hogy az elektronikai eszközök – például a viselhető szenzorok – közvetlenül értelmezzék a test jeleit komoly erősítés nélkül. Ez jelentősen csökkentheti az eszközök energiafogyasztását és bonyolultságát. A nanovezetékeket termelő Geobacter sulfurreducens baktérium különlegessége, hogy elektromosságot is „termel”, ezért a kutatók már olyan eszközökön is dolgoznak, amelyek például izzadsággal vagy akár pusztán a levegőből gyűjtött elektromossággal működhetnek.
Új távlatok az MI-felhasználásban
Ennek alapján megállapítható, hogy a baktériumos nanovezetékek felfedezése új korszakot nyithat nemcsak a bioihletésű számítógépek fejlesztésében, hanem a viselhető biotechnológiai eszközökben is. A nanovezetékes idegsejt-technológia egyszerre kecsegtet energiahatékonysággal, közvetlen biológiai kapcsolattal és egészen újszerű, környezetbarát energiaforrásokkal – az MI jövője most baktériumokra és izzadságra alapozva íródik tovább.
