Gyors forgás, forró sodrás
A kutatók, köztük a leiden-i Keren Duer-Milner csapata, azt fedezték fel, hogy a bolygók atmoszférájában lezajló, gyorsan forgó konvekció mind keleti, mind nyugati irányú sugáráramlatokat létrehozhat. Globális áramlási modellezéssel kimutatták: ha a légkör mélysége változik, a Jupiterhez és a Szaturnuszhoz hasonló gázóriásoknál keleti, az Uránuszhoz és a Neptunuszhoz hasonló jégóriásoknál pedig nyugati jet streamek (sugáráramlatok) jönnek létre. Ez a rendszer úgynevezett bifurkációt mutat: ugyanazon feltételek mellett két stabil állapot is kialakulhat, vagyis a légkör vagy kelet, vagy nyugat felé áramlik – azaz a légkör mélysége meghatározza a szélirányt.
Szélrekorderek a Naprendszerben
A bolygók sugáráramlatainak sebessége elképesztő: 500–2000 km/h között változik, ami messze meghaladja a Föld bármely szelét. Hosszú ideig rejtély volt, mi mozgatja ezeket a szélviharokat, amikor a fény, a belső hő és a forgás is hasonló ezeken az óriásbolygókon. Korábban azt gondolták, minden bolygón más-más mechanizmus irányítja a szeleket, de a mostani kutatás szerint ugyanaz az alapelv működik mindenütt: a konvekciós cellák egyszerűen vagy kelet, vagy nyugat felé fordíthatják a sugáráramlatokat.
Ez az egész galaxisra érvényes?
A felfedezés nemcsak a Naprendszeren belül fontos. A tudósok a Juno űrszonda (Juno) adataival keresik a bizonyítékokat a Jupiteren, azonban Duer-Milner reméli, hogy az új modellel távoli exobolygók légkörét is értelmezhetjük majd. Minél jobban megértjük a bolygók légkörének működését, annál közelebb kerülünk ahhoz, hogy az univerzum klímájának és sokszínűségének rejtélyeire is fény derüljön.
