Se szeri, se száma a hiánycikkeknek
Egy agresszíven terjedő légúti vírus esetén azok is érintettek lesznek, akik maguk nem betegednek meg, mert a világ ellátási láncai menthetetlenül megbénulnak. Az alapvető élelmiszerektől kezdve a gyógyszereken át az egyszerű háztartási cikkekig mindenből hiány lehet. A szappan, papír, világítótestek, üzemanyag, gépjármű- és gépalkatrészek, katonai eszközök, sőt a temetésekhez szükséges koporsók is elérhetetlenné válhatnak. Ugyanakkor a COVID rávilágított arra, mennyire összefonódott a világgazdaság – ahogy a különböző forrásból származó hiányok is gyorsan begyűrűztek mindenhová.
Gyógyszerháborúk és sérülékeny ellátás
Az USA létfontosságú és életmentő alapgyógyszereinek nagy része Kínából és Indiából származik. Egy újabb világjárvány során éppen ezekben az országokban terjedhet leggyorsabban a vírus, így a gyárak leállhatnak, a gyógyszerexport pedig megszűnhet. Az átállás arra, hogy ezeknek a készítményeknek a gyártása biztonságosabb, hazai kezekbe kerüljön, elengedhetetlen – de a gyógyszeripari cégeket csak jelentős állami támogatások ösztönöznék erre, mivel az olcsó generikumokon nagyon alacsony a haszonkulcs. A legnagyobb veszély, hogy az ellátás már most is mindössze néhány országra koncentrálódik, ami európai és észak-amerikai biztonsági kockázatot jelent.
Etika és önvédelem: mindenki védtelen
A járványokkal szemben etikai és gyakorlati érvek is szólnak az együttműködés mellett. Fontos kontrasztot hangsúlyozni: egy új vírus semmilyen országhatárt vagy nemzeti önérdeket nem ismer. Joshua Lederberg Nobel-díjas tudós úgy fogalmazott: ahogy bármely földrész távoli falvában ágyba dönt valakit egy fertőzés, hamarosan akár a világ bármely pontján megjelenhet, és világjárványt indíthat el. Ezért nem csupán önzetlenség, hanem elemi érdek is, hogy a vakcinát, gyógyszert és erőforrásokat méltányosan osszuk el, hogy mindenkihez időben eljussanak, és ne forduljon elő az, ami a COVID idején: a gazdag országok több oltást halmoztak fel, mint amennyit fel tudtak használni, miközben szegényebb régiók szinte semmihez sem jutottak hozzá.
Nincs igazi védőernyő: a globális stratégia hiánya
Együttműködés nélkül, széteső nemzetközi kapcsolatokkal minden ország a saját erőforrásait fogja védeni a következő válságban. Emiatt a járvány leküzdéséhez szükséges vakcinagyártás, logisztika, a hűtőlánc kiépítése és az oltóanyagok világméretű elosztása szinte lehetetlenné válik. Könnyen elképzelhető, hogy az USA-ban és máshol hónapokig nem lesz elegendő gyógyszer vagy vírusellenes szer, így kegyetlen prioritási harc alakul ki: ki kapjon elsőként gyógyszert – orvosok, vezetők, idősek vagy egészségesek? Ezekről a kérdésekről most kellene szakmai és társadalmi vitát folytatni, nem akkor, amikor már ég a ház.
Kik lesznek a járvány áldozatai?
Míg a COVID főként az időseket és immunbetegeket sújtotta, korábbi világjárványok – mint például a spanyolnátha (Spanish flu) – döntően fiatal, egészséges embereket öltek meg. Az úgynevezett „citokin vihar” pusztító túlműködést idézhet elő az immunrendszerben, főként a tüdőben, légzési elégtelenséget okozva. Ma a világ egészségügye sincsen sokkal jobb helyzetben, hogy tízmilliós ARDS-esettszámot ellásson – éppúgy, ahogy száz évvel ezelőtt sem volt felkészültebb.
A 2003-as SARS-járvány is (bár csak mintegy 8000 embert fertőzött meg) minden tizedik beteg halálához vezetett – vagyis egy SARS–3 forgatókönyv nem puszta rémkép.
Összefoglalva
A következő világjárvány már a láthatáron van, és valószínűleg még pusztítóbb lesz, mint amit a COVID–19 alatt tapasztaltunk. Csak a globális együttműködés, a méltányos erőforrás-elosztás, az etikus döntések, valamint a felkészült logisztika és gyógyszeripar teremtheti meg a túlélés esélyét. Addig azonban kizárólag annyit tehetünk, hogy komolyan vesszük a figyelmeztető jeleket – hiszen a mostani járvány csak előjáték volt ahhoz képest, ami bármikor bekövetkezhet.
