Ritka találkozás az Atlanti-óceánon
Ennek hátterében az áll, hogy miközben Imelda lassan szerveződött, Humberto gyorsan megerősödött, és ez befolyásolta, mennyire “érzékelték egymást” a két ciklon a légkörben. Ilyen közelség ritka: az Atlanti térségben kevés példát látni arra, hogy két jelentős vihar ennyire közel alakuljon ki egymáshoz. Mégis, a trópusi ciklonok mozgását mindig a tágabb légköri környezet határozza meg, és ha egyszerre több vihar is jelen van, a modellezések, előrejelzések jóval bonyolultabbá válnak.
Ezúttal a háromdimenziós légköri tényezők – a Bermudánál kialakult, szinte állandó magasnyomás, egy felső szintű alacsony nyomás délkeleten és a két ciklon – miatt az előrejelzés rendkívül nehéz volt. Ha Imelda gyorsabban szerveződik, a légmozgások akár az amerikai partok felé is sodorhatták volna, mivel egy erősebb trópusi vihar érzékenyebben reagál a felső szintű szelekre.
Fujiwhara-effektus: ciklonok párban
A legvalószínűbb magyarázat a Fujiwhara-effektus: amikor két légköri örvény 1300 km-en belül közelíti meg egymást, körözni kezdenek egy közös pont körül, vagy befolyásolják egymás mozgását. Jelen esetben Imelda és Humberto középpontja alig 965 km-re volt egymástól, ezért a Humbertót övező szelek elkezdték a nyílt óceán felé húzni Imeldát. Ez azt eredményezi, hogy Imelda “beleakad” Humberto áramlatába, és követni kezdi azt.
Mindezeket figyelembe véve az USA partvidéke várhatóan mentesül a legsúlyosabb viharhatásoktól, bár Imelda még okozhat változékony időjárást a keleti parton. Ugyanakkor a két ciklon interakciója miatt Bermuda komolyabb veszélynek lehet kitéve, mint Humberto esetében, ugyanis utóbbi néhány száz kilométerrel északabbra halad el a szigeteknél.
