Munkástelepek titkai
A legfrissebb felfedezést az elmúlt évek ásatásai tették lehetővé, főként a keleti városrész elszigetelt munkástelepein. Ezek, a Munkástelep (Workmen’s Village) és a Kőfaluska (Stone Village), eredetileg kőfaragók és sírásók otthonai lehettek, akiket a közeli királyi temető építésére rendeltek a városba. Ezeken a telepeken szigorú ellenőrzést tartottak; az utak mentén őrposztok és ellenőrzőpontok szabályozták a mozgást, nyomokat hagyva a kontrollált mindennapokról.
Egy kifúrt tehéncsont titka
A Kőfaluska egyik őrházszerű épületében, az I-es struktúrában mindössze egyetlen tárgyat találtak: egy átfúrt tehén ujjpercet. Bár az efféle állatcsontokat a történelem során számos kultúra használta különféle eszközök, figurák vagy díszek alapanyagaként, ez a példány nem mutatta azokat a kopásnyomokat vagy barázdákat, amelyeket például fogantyúként vagy játékként való használat okozott volna. Kísérleti régészeti vizsgálatokkal azonban kiderült, hogy a csontból erős hangú síp készíthető, amely messzire hallatszik.
Jelzés, figyelmeztetés vagy egyszerű „kerítéskürt”?
Fontos hangsúlyozni, hogy bár közvetlen bizonyíték nincs arra, mire használták a csontsípokat, logikus feltételezni, hogy jelzésre, figyelmeztetésre vagy a jelenlét hangsúlyozására alkalmazták a munkástelepeken – hiszen a környezet, a szigorú felügyelet és az őrök jelenléte ezt indokolhatja. Bár a korabeli egyiptomi művészet és leírások elsősorban bonyolult hangszereket, például lantokat, hárfákat és dobokat örökítettek meg, az egyszerű sípokat szinte sehol sem ábrázolták. Így feltételezhető, hogy az átlagemberek eszközei, így a mindennapi hangadók is, ritkán jelentek meg a történetírásban vagy az ábrázolásokon.
Hétköznapi leletek jelentősége
Fontos kiemelni, hogy a hasonló, „egyszerű” eszközök, mint ez a csontsíp, rendkívül értékesek lehetnek a régészet számára, mivel ritkán maradnak fenn a feltárások során. Nyílt tereken, ahol az időjárás és a termeszek is pusztítanak, a csont hamar elbomlik.
Mégis, ezek az eszközök olyan apró részletekbe engednek bepillantást, amelyek segítenek kiegészíteni a kizárólag az uralkodók hagyatékára alapozott képet. A mindennapi élet, a közrend fenntartása, a szegényebb rétegek hétköznapi kultúrája sok esetben épp egy ilyen lyukas tehéncsontban bújik meg.
Mi rejtőzik még a múzeumok polcain?
A kutatás folytatódik: a jövőben további, korábbi ásatásokból előkerült csonteszközöket vizsgálnak újra, hogy kiderüljön, mik rejtőznek még a leltárkönyvek szerény sorai között. A kutatók szerint ki tudja, hány hasonló, hétköznapi tárgy lapul változatos – repedt csont, kopott héj vagy elefántcsont – formában a világ múzeumainak polcain, felismerésre várva.
