Misztikus céllal készült
A 16,3 cm magas, 98,5%-ban tiszta ezüstből készült szobor belsejében öt mészkő kavicsot találtak – ezek minden bizonnyal azért kerültek bele, hogy rázáskor hangot adjon ki. Állati fonalból készült szövetdarabok tapadtak a szoborra, amelyet valószínűleg szertartási célból használtak. Donald Hansen művészettörténész szerint a bikafigura meglepően ügyesen ötvözi az emberi és állati jegyeket.
Az elfeledett templom védelmezője?
Az ilyen élő és mégsem valószerű, ember-állat keverék ábrázolások jellemzőek voltak a korabeli Mezopotámia pecséthengereire is; számos művön tűnnek fel hasonló lények. Lehetséges, hogy a térdelő bika egy úgynevezett alapító szobrocska volt: az ilyen tárgyakat tudatosan temették el, amikor új templomot építettek. Ezzel jelölték ki a szent föld határát, és ha erre szánták, a szobor soha többé nem került volna elő a földből.
A New York-i kincs
Ma a bika a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum (The Metropolitan Museum of Art) gyűjteményében található, mint az ókori Közel-Kelet egyik legrejtélyesebb műalkotása, amelynek titkát ötezer év távlatából is csak találgathatjuk.
