Nukleáris reneszánsz? – A célok és a valóság
Az Egyesült Államok célja, hogy 2050-re elérje a 400 gigawattos atomenergia-kapacitást, ezért olyan tudományos intézmények, mint az Idaho Nemzeti Laboratórium, vadonatúj fejlesztéseken dolgoznak. Pénzügyi szempontból is érzékelhető az iparág pezsgése: olyan cégek, mint a Westinghouse, tíz óriásreaktor építését tervezik. Ezzel párhuzamosan magánvállalatok milliárdokat fektetnek a legújabb reaktortervezetekbe – ilyen befektetési hullámot korábban ez a szektor nem tapasztalt.
Ennek ellenére a fő akadály továbbra is a költség. Egy atomerőmű építése drága és hosszadalmas vállalkozás, ráadásul a jelenlegi engedélyezett reaktorok sem versenyképesek a földgázzal vagy más olcsóbb alternatívákkal szemben. Különösen fontos kiemelni, hogy az új technológiák, például a kisméretű moduláris reaktorok (SMR-ek) pénzügyi életképessége támogatás nélkül kérdéses, és az üzembe helyezésükre valószínűleg 2035-ig várni kell.
Ismétlődő történelem – a nukleáris hullámvölgyek
Nem most először hangzik el a nukleáris újjászületés ígérete. Már 2005 körül is sokan remélték, hogy az atomenergiával kezelhető az éghajlatváltozás, és megoldást nyújthat a drága fosszilis energiahordozók okozta problémákra. Az optimizmus azonban alábbhagyott a 2011-es fukusimai katasztrófa után (Fukusima – Fukushima), amikor a földrengés és a cunami súlyos biztonsági hibákat okozott, és emiatt világszerte visszafogták az atomlétesítmények építését.
Az elmúlt két évtizedben csökkent a nukleáris energia aránya a világ villamosenergia-termelésében: míg 2001-ben ez 17% volt, 2024-re 9%-ra zsugorodott. Az Egyesült Államokban 94 reaktor termeli az ország villamosenergia-igényének mintegy 18%-át – ezt az arányt évek óta tartják, de új reaktor alig épült.
Új ötletek, régi akadályok: SMR-ek és mikroreaktorok
A magánszektorban rég nem látott aktivitás tapasztalható: a nukleáris startupok közül több tucat is feltűnt, például a Bill Gates nevéhez kötődő TerraPower. A fejlesztések középpontjában az óriásreaktorok mellett a kisméretű moduláris reaktorok és mikroreaktorok is állnak. Ezek 300, illetve 20 megawatt alatti teljesítménnyel működnének – szemben a hagyományos reaktorok átlagos 900 megawattjával –, támogatóik szerint pedig ezek olcsóbbak, gyorsabban építhetők és rugalmasabban telepíthetők lennének. Egyes tanulmányok szerint akár 60%-kal is csökkenhetne az építési idő.
Ennek következtében 2024-ben az SMR-ek piaca várhatóan 109 250 milliárd forintot (295 milliárd USD-t) érhet el 2043-ra, de a gyakorlatban még nem bizonyították, hogy biztonságosabbak vagy gazdaságosabbak lennének. Egy 2022-es elemzés szerint például ezek az új reaktorok nagyobb mennyiségű radioaktív hulladékot is generálhatnak, mint a hagyományosak. Emellett a beruházási és üzemeltetési költségekkel kapcsolatos számítások már most is több SMR-projektet meghiúsítottak: a NuScale, az NRC által eddig egyedüliként engedélyezett SMR-fejlesztő 2023 novemberében, a költségek drasztikus emelkedése miatt, leállította a munkát.
Üzemanyaghiány, mesterséges intelligencia és a realitás
A helyzetet tovább nehezíti az üzemanyag-ellátás: az SMR-ekhez és mikroreaktorokhoz szükséges, magasabb dúsítású urán főként Oroszországból érkezik, az USA-ban pedig nem érhető el kereskedelmi mennyiségben. A kutatók ezért az Idaho Nemzeti Laboratóriumban új típusú, költséghatékonyabb üzemanyagokon dolgoznak, illetve mesterséges intelligenciával és szimulációs modellekkel optimalizálják a rendszereket.
A magánszektor eltökélt abban, hogy leküzdje az akadályokat. A Kairos Power például Tennessee államban már 2027-re működő SMR-demóüzemet ígér. Vannak szakértők, akik szerint a következő években meglepően gyors fordulat jöhet, de mások továbbra is szkeptikusak.
Állami szándék, ellentmondásos támogatás
A politikai irányváltás ellenére érdemi új kormányzati forrásokat még nem biztosítottak a nukleáris fejlesztésekhez; sőt, az első Trump-féle költségvetési tervezet 1 880 milliárd forintot (4,7 milliárd USD-t) vonna el az energetikai minisztériumtól, ebből 163 milliárd forint (408 millió USD) éppen az atomkutatást érintené. Az NRC pedig komoly átalakítás előtt áll, amely veszélyeztetheti függetlenségét, ami aggodalomra ad okot az ágazat felügyelete és a biztonság szempontjából.
Összefoglalva: az atomenergia valódi újjászületéséhez nemcsak politikai akaratra, hanem jelentős pénzügyi elkötelezettségre, az új technológiák bizonyítására és a piaci bizalom visszaszerzésére is szükség van. A szakértők egy része optimista, de a többség továbbra is óvatosan figyeli, vajon a nukleáris energia képes lesz-e valóban sorsfordító szerepet játszani az amerikai energetikában.
