
Egymásra találó problémák
A vizsgálat során Tajvan, Dánia és Svédország nyilvántartásaiban szereplő emberek adatait elemezték kilencféle pszichiátriai zavar — például skizofrénia, bipoláris zavar, depresszió, szorongás, ADHD, autizmus, kényszerbetegség (OCD), szerhasználati zavar és anorexia nervosa — szempontjából. A kutatók rámutattak, hogy ha az egyik félnél diagnosztizálnak egy zavart, jóval nagyobb eséllyel jelenik meg a másik félnél is ugyanaz vagy egy másik pszichiátriai betegség, főként ugyanaz. Ez az arány évtizedek óta változatlan, az ellátás fejlődése ellenére is.
Egyes zavarok esetében voltak országonkénti eltérések: Tajvanon például a kényszerbetegség (OCD) gyakrabban fordul elő a pároknál, mint az északi országokban. A kutatás azt is megfigyelte, hogy az 1930-tól 1990-ig terjedő születési időszakokat vizsgálva minden évtizeddel nőtt az esélye annak, hogy a párok hasonló diagnózist kapjanak — leginkább a szerhasználathoz kapcsolódó zavaroknál volt ez jellemző.
Miért választjuk ki egymást?
A kutatók három fő lehetséges magyarázatot említenek. Egyrészt az emberek ösztönösen olyan párt keresnek, aki hasonlít rájuk, így jobban megértik egymást, a közös szenvedés közelebb hozza őket egymáshoz. Másrészt a közös környezet hatására is közelebb kerülhetnek egymáshoz a problémák — ezt összemosódásnak (konvergenciának) nevezik. Végül a társadalmi stigmák szűkíthetik a házastárs-választás lehetőségét.
További kutatók arra is figyelmeztetnek, hogy új zavarok jelenhetnek meg a pároknál az egymásra nehezedő, közös stressz miatt. Mivel a pszichiátriai zavarok öröklődhetnek, két érintett szülő gyermeke kétszer akkora eséllyel lesz maga is beteg, mint az, akinek csak az egyik szülője érintett. Ezért fontos, hogy a tanácsadók felhívják a párok figyelmét a genetikai kockázatokra — akkor is, ha sokan nincsenek ennek tudatában.