Kriptópénz a fiatalság oldalán
Jake Rakov indulása után három amerikai kriptovaluta-szövetségi elnökségi tag rögtön támogatta kampányát, rövidesen pedig csatlakozott hozzájuk egy negyedik kriptós adományozó is. Igaz, ezek a támogatások összesen csak néhány ezer dollárt tettek ki (3 500, 1 000, majd újabb 3 500, később 500 és 999 dollár), ami a jelenlegi forintárfolyamon körülbelül 1,3-1,9 millió forintot jelentett. Ez kifejezetten kevésnek számít Sherman több mint húszéves kongresszusi múltjához képest, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Rakov saját zsebből, félmillió dollárral, vagyis több mint 179 millió forinttal támogatta saját kampányát.
Érdemes kiemelni, hogy a kriptós támogatások nemcsak pénzügyi, hanem szimbolikus jelentőséggel is bírnak. Egyértelmű üzenet, hogy az iparág készen áll a fiatalság lendületét – valamint a veteránokkal szembeni generációs elégedetlenséget – kihasználni saját baráti politikusaik választási győzelme érdekében.
Sherman, a kriptó örök ellensége
Brad Sherman régóta a digitális valuták legnyíltabb bírálója a washingtoni törvényhozásban. Miközben sok demokrata próbál egyensúlyozni a szigorú szabályozás és a szektor támogatása között, Sherman többször is teljes tiltást követelt. Többször kifejtette: a laza ügyfélazonosítás miatt a kriptovaluták a nagy volumenű drogkereskedelem, adóelkerülés és emberkereskedelem fő eszközévé váltak. Egy kriptóérdekképviseleti vezető szerint az ilyen álláspont „F” osztályzatot érdemel, hiszen Sherman kígyófészeknek nevezi az iparágat, minden eszközzel akadályozza a fogyasztóvédelmi szabályozásokat és minden innovációt, miközben hamis állításokat terjeszt egy jogszerűen működő szektorról.
Noha Sherman ellen nemcsak Rakov, hanem két másik, nála évtizedekkel fiatalabb demokrata is kihívóként jelent meg, a fő ellentét továbbra is a generációk között húzódik. Az azonban biztos, hogy Sherman egyelőre nincs veszélyben választókerületének szavazói körében: szerinte a kriptós adományokat könnyen lejárathatja a demokraták szemében azzal, hogy azok Trumphoz köthető pénzek.
A kriptóipar politikai stratégiája
Az elmúlt választási ciklusban a kriptószektor több mint 130 millió dollárt, vagyis több mint 46 milliárd forintot költött lobbira és tévékampányokra – ezek jelentős részénél a kriptóra konkrétan nem is utaltak. A három legnagyobb kripto-Super PAC most is tartalékban várakozik, hogy a 2026-os előválasztáson is eredményesen támogassák a fiatal, kriptobarát jelölteket. Sherman szerint azonban csak akkor jelentene valódi veszélyt számára ez a helyzet, ha 5-10 millió dollárnyi (1,7-3,5 milliárd forintnyi) kriptós támogatás kerülne az ellenfeleihez.
Ezért jól látható, hogy nem az aktuális összeg, hanem az egész stratégia jelentheti a fenyegetést: a kriptóiparnak nemcsak az a fontos, hogy befolyásolja az egyes választásokat, hanem hogy félelmet keltsen minden olyan demokratában, aki valaha is nyíltan szembeszállna az iparággal.
Kiélezett helyzet, várható visszacsapás
A fiatalabb kihívók, így Rakov és a 38 éves Patrick Roath – aki a 70 éves Stephen Lynch ellen indul –, nem különböznek lényegesen Shermantől a legtöbb kérdésben: például mindannyian erősen támogatják Izraelt. A jelentős eltérést gyakran csupán az életkor és a hozzáállás adja. Bár a kriptóipar tavaly viszonylag könnyen tudott beleszólni a demokrata előválasztásokba, egyre többen vannak, akik most, a Trump-korszak újbóli megerősödése miatt, fokozott gyanakvással figyelik a közelmúltban milliárdossá vált volt elnök bármilyen üzleti kapcsolatát, beleértve a kriptóval való összefonódását is.
Érdemes hangsúlyozni, hogy ha a kriptóipar nagy pénzeket mozgatna meg erősen demokrata körzetekben, könnyen visszaüthet rá a választók haragja, és így a kriptószkepticizmus tényleges választási üggyé válhat. Bár Shermant egyelőre nem aggasztják a kriptós támadások, nem véletlen, hogy úgy látja: az ipar igazi célja nem egyetlen körzet választási eredményeinek manipulálása, hanem az, hogy üzenetet küldjön – mind a döntéshozóknak, mind saját lobbierejének.
