Az együttműködés ereje
Két, egymástól teljesen eltérő mikrobafaj áll a jelenség mögött. Az anaerob metánoxidáló archeák (ANME) lebontják a metánt, miközben elektronokat szabadítanak fel – ezek nélkül a folyamat leállna. Viszont míg egyikük sem tudná önmagában hasznosítani a metánt, addig a szulfátredukáló baktériumok (SRB) befogadják ezeket az elektronokat, majd továbbítják saját anyagcseréjükhöz szükséges szulfátnak. Így a mikroorganizmusok összekapcsolódnak, és valóságos mikroszkopikus elektromos áramkört alkotnak.
Új perspektívák az éghajlatvédelemben
A kutatók laboratóriumi körülmények között is igazolták ezt az elektronátviteli rendszert, olyan mintákkal dolgozva, amelyeket például a Földközi-tengerből, a Guaymas-medencéből és Kalifornia partjainál gyűjtöttek. A mesterséges intelligencia (MI) és elektrokémiai technikák segítségével végzett vizsgálatok kimutatták, hogy ezek a mikrobiális közösségek mintegy természetes őrszemként működnek, kulcsszerepet játszanak a metán légkörbe jutásának korlátozásában.
Ősi együttélés, modern tanulságok
A kutatás rámutat, hogy még szélsőséges, mélytengeri környezetben is összetett együttműködésre képes az élet: évmilliárdok alatt fejlődött ki ez a hatékony védekező mechanizmus. A felfedezés új utat nyithat a metánszennyezés kezelésében, természetes és mesterséges környezetben egyaránt, valamint rávilágít arra, hogy a mikrobák rejtett, ám globálisan jelentős hatást gyakorolnak a Föld rendszereire. Az eredmények arra is rámutatnak: még mindig rengeteget kell tanulnunk a mikrobiális ökoszisztémákról, amelyekhez mindannyian kötődünk.
