Mi történt Mianmarban?
Márciusban a Sagaing-törésvonal (Sagaing Fault) okozott pusztító földrengést Mianmarban, amelyben több mint 5000 ember vesztette életét. A rengés ereje nemcsak a halottak számában, hanem a földtani tanulságokban is jelentős: a Sagaing-törés ugyanis jóval nagyobb szakaszon szakadt fel, ráadásul ott is, ahol a geológusok egyáltalán nem vártak aktivitást. A törés közel teljes hosszán hirtelen, több mint 3 méteres elmozdulás történt, hossza meghaladta az 500 kilométert.
Mit jelent ez Kaliforniára nézve?
A San Andreas-törésvonal szerkezetében és mozgásában is nagyon hasonlít a mianmari Sagainghoz: mindkettő hosszú, egyenes, vízszintesen csúszó törés. A San Andreas-törés a Salton-tótól egészen a Mendocino-partvidékig húzódik, körülbelül 1200 kilométer hosszan. Legutóbb 1906-ban, San Francisco környékén okozott katasztrófát egy 7,9-es erősségű földrengéssel, több mint 3000 halálos áldozattal. Azóta sokan várják a „nagy” rengést, főleg Los Angeles környékén, ahol a következő 30 évben 60% az esélye egy 6,7-es vagy erősebb földmozgásnak.
Hogyan változik a kutatás és a veszély-előrejelzés?
A mianmari földrengés tanulsága, hogy a törésvonalak nem mindig azokon a szakaszokon mozdulnak el, ahol a múltbeli események alapján feltételeznénk, sőt, akár a lemaradást is bőségesen meghaladó mozgás is bekövetkezhet. Egy új, műholdas képalkotási technológia részletesen kimutatta, hogy a föld felszíne a törés két oldalán mennyire tolódott el egymáshoz képest. Ez a módszer forradalmasíthatja a jövő földrengés-modellezését, hiszen sokkal pontosabban feltérképezhető, mire lehet számítani, ha egyszer tényleg lesújt a hírhedt „Nagy Rengés” (Big One).
