A méhlepény születése: izgalmas, élő 3D-s film
Az eredmények minden korábbi kutatásnál részletesebben tárják fel, hogyan „harcolja ki” az embrió a számára megfelelő helyet: apró, precíz húzó- és tolóerőkkel kapaszkodik a környező kollagénrostokba, miközben több irányba is mozgatja a „méhfalat”. Ezek az apró mozgások szinte hullámként terjednek végig a környező szöveten. Fontos kiemelni, hogy mindezt speciális 3D-s mikroszkópokon keresztül rögzítették, így látványos videókon tanulmányozható, ahogy az embrió oldalról befúródva, több területen hoz létre feszültségpontokat.
Bár egér embrióval is kísérleteztek, ott a mozgás inkább a felszínen szétterjedő, néhány meghatározott irányba mutató húzásokkal zajlott – jóval eltérőbb módon, mint az ember esetében.
A sikeres beágyazódás titka
Az is kiderült, hogy azok az embriók, amelyek erősebb és szervezettebb erőket fejtettek ki, nagyobb eséllyel hatoltak be a szövetbe. Következésképpen az „erőtlen” embriók ritkán bizonyultak életképesnek. A kutatók azt is vizsgálták, mi történik, ha kívülről finoman meghúzzák a mesterséges méhszövetet: ilyenkor az embriók irányt változtattak, mintha éreznék, hol van a legjobb „tankolási lehetőség” – vagyis hol találnak több vérereket és tápanyagot. Azt feltételezik, hogy ezek a mikrokontrakciók vezetik az embriót az optimális irányba a méhben.
Mire jó mindez a lombikprogramban?
A lombikkezelések során továbbra is rejtély, pontosan mi történik az embrió beültetése után, egészen a terhesség első ultrahangjáig. Jelenleg a sikertelenség egyik fő oka az, hogy az embrió nem képes beágyazódni – a vetélések közel 60 százaléka emiatt történik. Ezért a most bemutatott 3D-s modellezés forradalmi lehetőségeket rejt magában, hiszen végre pontosan látható, mire van szükség a sikerhez. Bár az új típusú kollagén-gél matrica nem kifejezetten a lombikkezeléshez készült, a gyógyszergyárak és kutatólaborok számára nélkülözhetetlenné válhat, amikor különféle szérumokat vagy embriókat szeretnének tesztelni.
Mi várható a jövőben?
Fontos hangsúlyozni, hogy a technika egyelőre bonyolult, az embrió életben tartása ilyen körülmények között pedig igazi kihívás – egy néhány másodperces videó mögött több ezer munkaóra rejlik. Bár a módszert nem egyszerű más laboratóriumokban lemásolni, ha ez sikerül, akár az is lehetővé válik, hogy előre kiválasszák azokat az embriókat, amelyek nagyobb eséllyel tapadnak meg. A mesterséges intelligencia támogatásával új megfigyelések és szelekciós eljárások is elképzelhetővé válnak, amelyek javíthatják az in vitro megtermékenyítés sikerességét.
