A kozmikus tornádó és eredete
A Herbig-Haro-objektumokat, ezek az energikus gázkifúvásokat gyakran fiatal csillagok közelében fedezik fel, akár több fényév hosszúra is nyúlhatnak. Ilyen a HH 49/50 nevű képződmény is, amely a 625 fényévre található Chamaeleon I felhőkomplexumban ragyog. Az első, homályos képét 2006-ban készítette a mára már leszerelt Spitzer űrtávcső (Spitzer Space Telescope), de akkor még csak egy életlenül spirálisan kanyargó gáz- és porködnek látszott, fényes csúccsal. A mostani JWST-felvétel minden eddiginél tisztább részleteket mutat.
Zseniális részletek – és optikai illúziók
A JWST képe világossá teszi: a felhőt egy újszülött protocsillag formálja, amely valószínűleg a kép alsó részén, éppen kívül található. A felső homályos folt valójában egy tőlünk több milliárd fényévre lévő spirálgalaxis: csupán a nézőpont teszi úgy, mintha a tornádó csúcsán helyezkedne el. Ahogy az Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) kutatói elmagyarázzák, a képen látható kis pontok sem porszemek: némelyikük egész galaxis, amely átsüt a poroszlopon, míg a hegyesebb pöttyök magányos csillagok.
Az örökkévalóság pillanatképe
A látványos együttállás számos csillagközi folyamatot tesz tanulmányozhatóvá, például hogyan gyűlik anyag a fiatal csillagra (akkréció). Bár maga a kozmikus tornádó egyszer majd eltűnik, ahogy a csillag növekedik, most egy megismételhetetlen, múló pillanatot örökíthetünk meg az univerzumból.
