
A Hold elérésének lépcsőfokai
Lovell pályafutása a Gemini 7 űrrepülésen indult, ahol elsőként bizonyította rátermettségét. Ez a 13 napos, 18 órás, 35 perces és 1 másodperces küldetés volt a leghosszabb egészen addig, amíg 1970-ben egy szovjet űrhajós meg nem döntötte a rekordot. A Gemini 12 parancsnokaként pedig bebizonyította, hogy az űrséták és a dokkolás is kivitelezhető, amikor Buzz Aldrin három sikeres űrsétát hajtott végre, összesen 5,5 órán keresztül. Ezek a sikerek elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy az Egyesült Államok eljusson a Holdra.
Az első utazás a Holdhoz
Az Apollo–8 (Apollo 8) küldetésen 1968. december 21-én Lovell, Frank Borman és William Anders lettek az első emberek, akik elhagyták a Föld pályáját, és a Hold körül keringtek. A Saturn V hordozórakéta első, emberekkel végrehajtott repülése lenyűgöző élmény volt: Lovell elmondása szerint újra és újra meg kellett csípnie magát, hogy elhiggye, tényleg a Hold felé tartanak. A csapat volt az első, amely saját szemével látta a Hold túlsó oldalát, és a Föld felkelését a holdi horizonton – a fotóik világszerte hozzájárultak a környezetvédelmi mozgalmak elindulásához.
Történelmi utazásuk felemelte az amerikai nép lelkét egy válságokkal teli év végén – egy táviratban így fogalmaztak: „Megmentettétek 1968-at.”
Az Apollo–13: tragédia helyett diadal
Az Apollo–13 (Apollo 13) küldetés parancsnokaként teljesítette Lovell negyedik és utolsó űrutazását 1970. április 11-én. Eredetileg ő lett volna az ötödik ember a Holdon – és az első parancsnok, aki vörös csíkos ruhát visel –, de egy oxigéntartály váratlan felrobbanása mindezt meghiúsította. Lovell visszaemlékezése szerint, amikor kinézett az ablakon, látta, hogy nagy sebességgel gáz távozik az űrhajóból, miközben az oxigénmérő mutatója nullán állt. Ennek ellenére a háromfős legénység – Lovell, Fred Haise és Jack Swigert – csodával határos módon épségben tért vissza április 17-én. Az Apollo–13 így lett a világ egyik leghíresebb űrhajós túlélőtörténete.
Példás karrier a repüléstől az üzleti életig
1928. március 25-én született Clevelandben. Tengerészeti repülőtisztként kezdte, a Wisconsini Egyetemen, majd az Annapolisi Haditengerészeti Akadémián szerzett mérnöki diplomát. Több mint 100 fedélzeti leszállást hajtott végre a USS Shangri-La fedélzetén, majd 1958-ban kiváló eredménnyel fejezte be a Patuxent River-i tesztpilóta iskolát.
Noha eredetileg nem került be a Mercury 7 űrhajós csapatába, végül a NASA második asztronautacsoportjában kapott helyet. Tartalék- és főlegénységi feladatokat is elvállalt, többek között az Apollo–11 tartalék parancsnoka volt. Szakértelmére az Apollo–1 tragédiája után is számítottak, amikor egy műszaki bizottság tagjaként a biztonsági szabályok kidolgozásán dolgozott.
Űrhajós pályafutása után Lovell a NASA Manned Spacecraft Center – vagyis a mai Johnson Space Center – tudományos és alkalmazási igazgatóhelyettese lett, majd leszerelt a tengerészettől és a NASA-tól is 1973-ban. Az üzleti életben is helytállt: vezérigazgatóként dolgozott több vállalatnál, például a Bay–Houston Towing Company-nál és a Centel Corporationnél.
Díjak, elismerések és örökség
Lovell számos kitüntetést kapott: megkapta a NASA Distinguished Service és Exceptional Service érdemérmeket, a Kongresszusi Űrmedált, valamint háromszor elnyerte a Harmon International Trophy-t. Az Apollo–8 csapattal együtt megkapta a rangos Collier- és Goddard-trófeákat is. 1968-ban a Time magazin az év emberének választotta, és nevét egy holdkráter is őrzi.
Az űrprogramon túl Lovell médiában való szereplései is emlékezetesek: megírta az Elveszett Hold (Lost Moon) című könyvét, amelyből a világhírű film készült. Cameoszerepet vállalt filmekben is, feltűnt az Apollo–13, az A Földtől a Holdig (From the Earth to the Moon) és Az első ember (First Man) című alkotásokban. Évekig vezette családjával a Lovell’s of Lake Forest vendéglőt.
Személyes tárgyait a chicagói Adler Planetáriumnak adományozta, ahol ma is a Mission Moon kiállításon láthatók. 2009-ben egy darabka holdkőzetet is kapott, amelyet a Patuxent River-i múzeumban helyezett el.
Maradandó hatása – és családja
Lovell négy gyermeket, 11 unokát és kilenc dédunokát hagyott hátra. Felesége, Marilyn korábban hunyt el. Hosszú életével és pályafutásával nemcsak a tudomány és az űrkutatás, hanem saját családja számára is igazi hős maradt. Családja így emlékezett rá: optimizmusa, humora és a lehetetlen legyőzésébe vetett hite mindenki számára példa lesz. Temetését az Annapolisi Haditengerészeti Akadémián tartják majd.