Élet a Chrysalis fedélzetén
Az indulás előtt a leendő utasoknak 70-80 évig teljes izolációban kellene élniük az Antarktiszon, hogy pszichológiailag felkészüljenek a zárt közösségi életre. Maga az űrhajó 20-25 év alatt épülhetne meg, és réteges, “orosz matrjoska” szerű felépítést kapna: a központi magot további négy réteg venné körül, melyekben élelmiszer-termelés, trópusi és boreális erdők, lakások, iskolák, könyvtárak, kórházak, közösségi terek, farmok, ipari és újrahasznosító üzemek, valamint raktárak kapnának helyet. A külső szinteken robotok dolgoznának, így az emberek mentesülnének a fizikai munkától.
Fennmaradás generációkon át
A népességszámot szigorúan szabályoznák: egyszerre legfeljebb 1500 fő élne a hajón, amelynek működését mesterséges intelligencia segítené, hogy a tudás és a társadalmi berendezkedés generációról generációra stabil maradjon. Az ellátás fenntartásához nemcsak hagyományos növény- és állattenyésztés, hanem különféle ökoszisztémák is helyet kapnának, így a biodiverzitást is megőriznék a hosszú utazás alatt.
Még csak sci-fi, de mutatja az utat
Mivel olyan technológiákat is igényelne a projekt, amelyek ma még nem léteznek (például kereskedelmi nukleáris fúzió), a terv egyelőre elméleti. Mégis, az efféle víziók segítenek abban, hogy fejlesszük a jövő űrhajóihoz szükséges tudást. A Chrysalis terv a Hyperion projekt (Project Hyperion) versenyét is megnyerte, ahol a bírálók kiemelték a részletes, moduláris felépítést és a komplex, rendszerszintű gondolkodást. A fejlesztő csapat 1,8 millió forintos díjat kapott.
