
Miért fizet ennyit a techvilág?
Deitke a multimodális MI-rendszerek fejlesztésének specialistája, vagyis olyan technológiáké, amelyek egyszerre kezelnek képeket, hangokat és szöveget – pontosan erre van szüksége a Metának és versenytársainak, amikor el akarnak jutni az általános mesterséges intelligenciáig (AGI). Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Mark Zuckerberg, a Meta vezére már egy névtelen MI-mérnöknek is 350 milliárd forintos csomagot ajánlott több évre elosztva. Az olyan MI-piaci cégeknek, mint a Meta, a Google vagy az OpenAI, ez a befektetési ütem teljesen ésszerű: aki először éri el az AGI-t, piacok százmilliárdjait uralhatja.
Fizetések akkor és most
Mégis érdemes összevetni, hol tart ma ez a hihetetlen pénzszórás: J. Robert Oppenheimer, aki a Manhattan-terv (Manhattan Project) vezetőjeként fejlesztette az atombombát, 1943-ban évente mintegy 6,3 millió forintot keresett (mai értéken 120 millió forintot). Deitke 24 évesen ennek több mint háromszázszorosát viheti haza. Egy NBA-szupersztár, Steph Curry legutóbbi négyéves szerződése is kisebb összeg, mint Deitke Meta-kutatói bére – igaz, Cristiano Ronaldo idén 101 milliárd forintot keres profi sportolóként, de az MI-kutatók gyorsan közelítik ezt a szintet. Különösen figyelemre méltó, hogy a tudományos világ „átigazolási piacán” ma már az MI-kutatók is lehagyják az NBA-sztárokat a fizetések terén.
Az MI-verseny tétje: szuperintelligencia
Zuckerberg egy befektetői levélben kijelentette, hogy szerinte a szuperintelligens MI óriási fordulatot hozhat a Meta működésében, és ezért hajlandó bármennyit áldozni a legjobb kutatókért. Aki először hozza létre a szuperintelligenciát, nemcsak egy jobb terméket készít: egy gép, amely emberi vagy azt meghaladó szintű önfejlesztő képességgel bír, újabb és újabb termékeket találhat ki, vagy akár egész szektorokat automatizálhat és tehet feleslegessé. Ha valaki ezt a technológiát birtokolja, minden eddiginél gazdagabb vállalattá válhat.
A múlt nagyjai csak álmodhattak ilyen pénzről
Még az MI-kutatók mai jövedelméhez képest is eltörpül az IBM legendás vezérének, Thomas Watson Sr.-nak a fizetése: 1941-ben évente 3,97 milliárd forint volt (mai értéken), ami csak ötöde annak, amit most egyetlen kiválasztott MI-kutató megkap. Még élesebb a különbség, ha figyelembe vesszük a korábbi szerény tudományos fizetéseket: a Bell Labs igazgatója is „csak” 12-szer annyit keresett, mint a legalacsonyabb fizetésű dolgozó. Claude Shannon, az információelmélet atyja, normál mérnöki fizetésen dolgozott, miközben lefektette a modern kommunikáció alapjait.
A híres „Áruló nyolcak” (Traitorous Eight) csak 18 milliárd forintnyi alaptőkét osztottak szét a Fairchild Semiconductor alapításakor – kevesebbet, mint amit Deitke négy év alatt megkeres.
Még az űrverseny főhősei is szerényen kerestek
Neil Armstrong, az első ember a Holdon, évente mintegy 9,9 millió forintnak megfelelő összeget kapott – ennél Deitke három nap alatt többet keres. Buzz Aldrin és Michael Collins még kevesebbet, 6,8 illetve 6,2 millió forintot kaptak (mai értéken), a jelenlegi NASA-űrhajósok pedig 3,7–5,7 millió forintot visznek haza évente. Az Apollo-program mérnökei sem dúskáltak a pénzben: egy pályakezdő mérnök 1966-ban mai pénzen körülbelül 3,4–4 millió forintot keresett, egy 20 éve dolgozó elit mérnök is „csak” 11 milliót, amit Deitke pár nap alatt megkeres.
Mi mozgatja az MI „átigazolási piacát”?
Nem most fordul elő először, hogy a korszerű technológiai tudásért csillagászati összegeket fizetnek: 2012-ben a torontói MI-kutatók magukat „adták el” a Google-nak 2,2 milliárd forintért, de ezek az összegek eltörpülnek a mostani prémiumok mellett. Az MI-szektor egyszerre szenved a túlfűtött hype-tól és a valódi szakemberhiánytól: csak néhány kutató ért a legfejlettebb multimodális rendszerekhez, akikért a vállalatok egymással is versengenek.
A mostani gazdasági háttér sem hasonlítható a múlt századi projektekéhez: a Manhattan-terv (Manhattan Project) teljes költsége 6,6 ezer milliárd forint volt mai értéken, de a Meta önmagában évente is több ezermilliárdot költ MI-fejlesztésre. Egy vállalat, amelynek piaci értéke 716 ezer milliárd forint körül mozog, gond nélkül kifizet akár 1,7 ezer milliárdot is a legmenőbb kutatókért.
Az MI-harc szokatlan új világa
A fiatal kutatók privát Slack- és Discord-csatornákon osztják meg egymással, milyen ajánlatokat kaptak, vagy hogyan érdemes alkudozni. Sokan „ügynököket” is alkalmaznak a bértárgyalások során. A cégek nemcsak óriási bérekkel és részvénycsomagokkal csábítanak, hanem hardverrel is: egyeseknek akár 30 000 GPU-t is ígérnek fejlesztési erőforrásként.
A techvilág szereplői igazi fegyverkezési versenyként élik meg az MI-fejlesztést. Mégsem látszik, hol a végső cél – az AGI eljövetele bármikor elindíthat egy önmagát fejlesztő gépi intelligencia „robbanást”, amely újabb és újabb felfedezéseket indíthat el. Így megállapítható, hogy a következő évek MI-hősei nemcsak pénzben, hanem történelmi jelentőségükben is megelőzhetik korábbi tudományos példaképeiket. Az viszont egészen biztos, hogy már senki nem megy Holdra havi 26 ezerért, mint Armstrong – sokkal valószínűbb, hogy egy MI-fejlesztőnek a jövő évben már saját szigete lesz.