Az emlékezés titkai: mit raktároz az agyunk kiskorunktól?

Képzeld el, hogy próbálod felidézni gyerekkorod első emlékét: a legtöbben legkorábban óvodás korunkig tudunk visszanyúlni a múltban. Furcsa, hiszen életünk első éveiben is rengeteg dolog történik velünk – de akkor miért nem emlékszünk semmire abból az időből? Ezt a jelenséget infantilis amnéziának hívják, és évtizedek óta foglalkoztatja a tudósokat.

Az emlékezet születése: a hippocampus nyomában

A tudomány két magyarázatot kínál arra, miért törlődnek vagy válnak elérhetetlenné a legkorábbi emlékeink. Az egyik szerint csecsemőkorban az agyunk még nem alkalmas a raktározásra. A hippocampus, amely kulcsfontosságú az emlékek tárolásában és későbbi előhívásában, fokozatosan fejlődik ki gyermekkorban. Ez a terület felelős azért is, hogy felismerjük a rokonainkat, vagy emlékezzünk egy nyaralás eseményeire. Felnőtteknél, akik komoly hippocampus-sérülést szenvedtek – mint Henry Molaison vagy Lonni Sue Johnson –, az emlékezés szintén lehetetlenné válik, a funkció lényegében megszűnik.

A másik lehetséges magyarázat szerint a babák agya képes emlékeket raktározni, csak később már nem férünk hozzájuk. Egérkísérletek alapján már feltételezhető, hogy a korai életszakasz emlékeinek sejtjei felnőttkorban mesterségesen aktiválhatók. Egyes amerikai kutatók kísérleti egerekben sikeresen előhoztak elfeledett emlékeket úgy, hogy közvetlenül stimulálták a megfelelő neuronokat.

Mi történik a babák fejében?

Fontos megjegyezni, hogy embernél ezt csak most kezdik részletesen vizsgálni. Egy új vizsgálatsorozatban, amely több mint 400 fMRI-mérést ölelt fel, a kutatóknak sikerült ébren lévő csecsemőknél kellően pontos agyi adatokat rögzíteni, hogy választ találjanak: vajon mikor lesz aktív ez a legendás hippocampus? A kihívás nem kicsi – a babák mozognak, nem követik az utasításokat, és ritkán koncentrálnak hosszasan, ezért korábban ilyen kutatások inkább alvó csecsemőkkel készültek. Ezúttal viszont az éber állapotot vizsgálták, hiszen az élmények emlékekké is ébren alakulnak át.

A kutatás során a babáknak fényképeket mutattak arcokról, tárgyakról és helyszínekről, majd röviddel később megvizsgálták, emlékeznek-e rájuk: ha hosszabban néztek a korábban látott képre, azt sikeresen felidézett emlékként azonosították. Az adatok alapján a hippocampus már egyéves kortól aktívan részt vesz az emlékalkotásban; különösen 12 hónapos kor után figyelhető meg erősebb aktivitás és emlékezőképesség. Az is kiderült, hogy a felnőttek eseményemlékezetéért (ún. epizodikus memória) felelős alrégió már a legkisebbeknél is fontos szerepet kap.

Titokzatos elzártság és tudományos feladvány

Bár a babák agya képes emlékeket megformálni, ezek évekkel később szinte kivétel nélkül elvesznek, vagy hozzáférhetetlenné válnak. Mi blokkolja az elérhetőségüket? Lehet, hogy soha nem tudjuk teljes mértékben feleleveníteni őket? És ha sikerülne is, vajon értelmezni tudnánk őket, vagy elvesznének a felnőttkori világképben?

A fentiek tükrében az emlékezés fejlődésének megfejtése nemcsak évszázados tudományos kérdés, de kihat a nyelvtanulás, a fejlődési rendellenességek vagy akár a korai nevelés megértésére is. Sőt, elképzelhető, hogy az öregedés természetes memóriavesztésére vagy akár az Alzheimer-kórra is fényt deríthet, hogyan tárol és veszít el az agy emlékeket az élet elején és végén.

Gondold végig: mi a legkorábbi emléked, amiben biztos vagy? Lehet, hogy a legmélyebb emlékeid most is ott lapulnak valahol az agyadban, csak nem éred el őket.

2025, adminboss, www.scientificamerican.com alapján