Miért fontosak a lápok?
Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a perui lápok – helyi nevükön aguajales – mindössze az ország területének 5 százalékát fedik le, mégis hihetetlen, 5 milliárd tonna szénnek adnak otthont talajuk alatt. Ez a mennyiség majdnem megegyezik az egész Peruban található élő növényzet felszín feletti szénkészletével. Hasonló a helyzet világszinten is: a lápok több szenet raktároznak, mint a Föld összes erdeje együttvéve.
Ennek ellenére a lápok sosem kerültek a klímavédelem reflektorfényébe, pedig kulcsszerepet játszanak a légköri szén-dioxid tartós csökkentésében. Jellemző példa erre, hogy Peruban a légköri CO₂ megkötését évezredeken át megőrizték ezek a nedves, sokszor elárasztott erdőségek.
Aguajales: életközösség a szénraktár mélyén
A Quistococha-erdőrezervátumban a lápokat a moriche pálma (Mauritia flexuosa) uralja, amely nemcsak a helyiek számára fontos gyümölcsöt terem, hanem gazdag táplálékforrása a színes aráknak, majmoknak, tapíroknak és agutiknak is. Sűrű, szinte áthatolhatatlan növényzetük menedéket nyújt a madaraknak, hüllőknek és emlősöknek egyaránt.
A láp növényei az év nagy részében vízzel borított talajban nőnek, ahol a bomló levelekből és gyökerekből tőzeg halmozódik fel. Ez hihetetlenül lassítja az elhalt szerves anyagok lebomlását, így a szén hosszú ideig a talajban marad, nem pedig visszakerül a légkörbe. Az utóbbi időkig ezek a több tízezer év alatt kiépült lápok erős szénelnyelőként működtek.
Mi változott most?
A kutatók arról számoltak be, hogy míg 2018-ban és 2019-ben a vizsgált terület jelentős mennyiségű szenet vont ki a levegőből, 2022-ben már szénsemlegessé vált. Pedig sem nagy aszály, sem hőhullám, sem drasztikus erdőirtás nem történt.
A változásért két tényező felelős. Egyrészt a hosszabb felhőtlen időszakok és az erősebb napsugárzás korlátozta a növények fotoszintézisét. Túl sok lett a fény és a hőség: a növények ezért bezárták a levelek „légzőnyílásait”, így kevesebb szén-dioxidot tudtak felvenni. Másrészt a vízállás jelentősen visszaesett, emiatt a tőzeg felsőbb rétegei kiszáradtak, több oxigénhez jutottak, így a bomlási folyamatok felgyorsultak. Ez nemcsak szén-dioxid, hanem metán formájában is több szén visszajutását eredményezte a légkörbe.
Fontos megjegyezni, hogy a lápnak minden évben vannak időszakai, amikor több szenet bocsát ki, és vannak, amikor többet nyel el: a kérdés mindig az éves egyenleggel dől el. Most azonban a kutatók látványos visszaesést tapasztaltak a megszokott mértékhez képest.
Visszatér-e a láp szénelnyelő üzemmódba?
Jellemző, hogy a világ lápjai évről évre ingadoznak: vannak szénelnyelő és semleges évek, időjárási szélsőségektől függően. A szakértők szerint egy enyhébb esztendő után újra visszaállhat a „klímabajnok” üzemmód, az egyszeri tapasztalat nem feltétlenül bizonyít maradandó változást.
Azonban az ökológiai egyensúlyt veszélyeztetheti, ha a láp környezetében – például a területet megtörő legelők, utak, települések miatt – a helyi időjárás egyre szárazabbá válik, a vízállás pedig tartósan alacsonyabb lesz. Mindezt figyelembe véve, nemcsak a mikroklíma, hanem a régió éghajlatváltozása is befolyásolhatja, mennyi szenet tudnak elnyelni a trópusi lápok.
Mi lesz az amazóniai lápok sorsa?
A folyamatban óriási jelentősége van annak, mennyire süllyed tartósan a vízszint. Például a brazil Amazonas területén is rendkívüli szintű áradások, majd hosszan tartó aszályok váltogatják egymást. Ha a vízállás továbbra is csökken, félő, hogy egyes lápok örökre elveszíthetik természetes szénelnyelő képességüket.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezek az eltérések jelenleg még nem tragikusak, de intő jelnek tekinthetők. Ahhoz, hogy a lápok továbbra is a Föld klímájának szövetségesei maradjanak, meg kell óvni a még egészséges területeket, és vissza kell állítani a kiszáradással fenyegetett lápokat. Ez lehet a kulcsa a klímaválság elleni harcnak a következő évtizedekben.
