A feltárt múlt – kőbe zárt magyarázat
A Chiari-rendellenességet az 1800-as években írta le Hans Chiari, és becslések szerint minden ezredik embert érint, de az újabb képalkotó eljárások szerint akár minden századik ember is hordozhatja az elváltozást. Egyértelmű okát máig nem találták, de úgy tűnik, kulcsszerepe van annak, hogy a koponya hátsó, nyakszirtcsonti része túl kicsi az agy számára. Ez a jelenség jól illusztrálható azzal, hogy az archaikus emberfélék, köztük a neandervölgyiek koponyája hátrafelé laposabb és hosszúkásabb volt, míg a modern emberé inkább gömbölyű.
Neandervölgyi örökségünk árnyoldala
Egy új kutatás szerint azonban az I-es típusú Chiari-rendellenesség hátterében neandervölgyi gének állhatnak. A tudósok 103 ma élő ember – közülük 46 beteg és 57 egészséges – koponyáját hasonlították össze modern és fosszilis emberfélék maradványaival. A modern Chiari-s betegek koponyájának formája feltűnően hasonlít a neandervölgyiekére. Összehasonlításképpen más fosszíliák, például a felegyenesedett ember (Homo erectus) vagy a heidelbergi ember (Homo heidelbergensis) koponyái nem mutattak ilyen hasonlóságot.
Jövőbeli kutatások és következmények
A fentiek tükrében érdekes lehet, hogy a tudósok szorosabb kapcsolatot sejtenek az eurázsiai populációk és a betegség között, hiszen ebben a régióban a neandervölgyi DNS aránya 1,5-2%, míg Afrikában szinte teljesen hiányzik. Még nincsenek végleges bizonyítékok, de ha a kapcsolat beigazolódik, a genetikai szűrés gyermekkorban különösen fontossá válhat, hogy időben felismerjük a kiemelten veszélyeztetetteket, és megfelelő egészségügyi ellátásban részesíthessük őket.
