Különös bolygó, furcsa múlt
Az eredmények arra utalnak, hogy az Uránusz még mindig leadja az ősrobbanás után visszamaradt hőt. Nem elhanyagolható tényező, hogy a bolygó belsejéből kiáramló hő jóval elmarad a többi külső óriásbolygóétól: a Jupiter, a Szaturnusz és a Neptunusz kétszer annyi belső hőt sugároznak ki, mint amennyit a Naptól kapnak. Mindezek dacára a mostani kutatás világossá teszi, hogy a Voyager–2 éppen extrém naptevékenység idején repült el az Uránusz mellett, így az ott végzett méréseit jelentősen befolyásolhatta az űridőjárás.
A kutatók számítógépes modellek és archív űrszondaadatok segítségével újraértékelték az Uránusz múltját: a bolygó körülbelül 4,5 milliárd éve alakulhatott ki, valószínűleg kezdetben közelebb volt a Naphoz, és csak később vándorolt mai, jeges pályájára. Ez a forgatókönyv azonban most megkérdőjeleződik, hiszen az új hőkibocsátási adatok eltérő belső szerkezetre vagy fejlődéstörténetre utalnak.
Új lendület a bolygókutatásnak
Külön említést érdemel, hogy az Uránusz belső folyamataival kapcsolatos alaposabb ismeretek segíthetik egy későbbi űrmisszió előkészítését. 2022-ben az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia a lehetséges Uránusz-orbiter és leszállóegység (UOP – Uranus Orbiter and Probe) küldetést a következő évtized legfontosabb űrcéljai közé sorolta. Bár a pénzügyi és technológiai akadályok jelentősek – az elmúlt években több mint 1 milliárd dollár (kb. 368 milliárd forint) értékű űrprojektek is veszélybe kerültek –, a szakma szerint most minden korábbinál indokoltabb egy új misszió a jeges óriás felé.
Földi tanulságok
A tudósok hangsúlyozzák: az Uránusz hőkibocsátásának vizsgálata nemcsak a távoli, jeges világ mélyebb megértését teszi lehetővé, hanem a Föld légköri, időjárási és klímamodelleinek javításához is hozzájárul. Ezek az új eredmények bővítik a bolygók éghajlati folyamatairól alkotott képünket, és áttételesen segíthetik a klímaváltozás kutatását is.
