Kivételes lelet egy ősi fazekas sírjából
Az átlagosnál jóval épebben fennmaradt testet már 1902-ben találták Felső-Egyiptom egyik sziklába vájt sírjában, Nuwayratnál. A férfit egy cserépedényben helyezték nyugalomra, ami jelentősen védte maradványait az egyiptomi hő viszontagságaival szemben – ennek köszönhetően két foggyökeréből is sikerült kivonni a teljes DNS-állományt. A radiokarbonos vizsgálatok szerint a halála Kr. e. 2855 és 2570 közé tehető, éppen abban a korszakban, amikor Egyiptom egységes birodalommá alakult, és felépültek a gizai piramisok.
Genetikai kapcsolatok Észak-Afrikából Mezopotámiáig
A DNS-elemzés kimutatta, hogy a férfi genetikai állományának mintegy 80%-a az észak-afrikai neolitikus őslakossághoz köthető, míg 20%-ban a keleti Termékeny Félhold, így az ősi Mezopotámia génjei is megtalálhatóak benne. Ez a keveredés azt bizonyítja, hogy Egyiptom és Mezopotámia között nemcsak árucserék, írásbeliség és mezőgazdasági technikák áramlottak, hanem a népesség is intenzív kapcsolatban állt egymással.
Az ókori mindennapok nyomai a testben
A maradványok alapján a férfi 44–64 éves korában hunyt el, ami az akkori viszonyok között idős kornak számított. Súlyos csontritkulás és ízületi gyulladás jelei arra utalnak, hogy élete végén már nem volt képes sokat mozogni. A csontokon és ízületeken látható munkanyomok alapján valószínű, hogy fazekas lehetett – kezeit maga előtt tartva, hosszan egy helyben ülve dolgozott, ahogy azt a mesterség megkövetelte. Jelzésértékű, hogy a cserépedényes temetkezés és a sziklasír társadalmi megbecsültségre utalnak, ami ellentmond a kemény fizikai munkával töltött életnek.
És mit jelent mindez Egyiptom számára?
Az új genetikai adatok megerősítik, hogy az egyiptomi népesség jelentős része helyi, észak-afrikai eredetű, azonban a szoros keleti kapcsolatok már az ókor hajnalán is jelen voltak. Bár egyetlen személy adataiból nem lehet teljes képet alkotni, ez a kivételesen jól konzervált lelet mégis felvillant valamit a korai egyiptomi társadalom sokszínűségéből és mozgékonyságából.
