A sci-fi szeretete
Jha Jamshedpurban nőtt fel, ami azóta India egyik jelentős ipari központjává vált. Középiskolásként részt vehetett a rendkívül válogatott National Physics Olympiad programban, ami lehetőséget adott számára, hogy megismerkedjen az olyan fejlettebb fogalmakkal, mint a generális relativitáselmélet, a húrelmélet és a kvantummechanika. A középiskola után ösztöndíjjal Szingapúrba költözött, ahol a Nanyang Műszaki Egyetemen tanult villamos- és elektronikai mérnökként. Ebben az időszakban Jha jelentős projektekben vett részt, többek között Szingapúr első űrprogramjában. A középiskolai és egyetemi évei alatt Jha szívébe zárta a sci-fit és az űrmérnöki tevékenységet is.
Út az internet megjavításához
2011-es egyetemi diplomázását követően Jha a banki szektorban kezdett dolgozni, ahol a Kanadai Királyi Banknál a magas frekvenciájú kereskedés területén tevékenykedett. Itt találkozott egy problémával: “A banki szektorban jöttem rá, miért olyan rossz az internet,” mondta. Az elektronikus kereskedelemben az volt a feladata, hogy optimalizálja a várakozási időt világszerte a kereskedelmi központok között. Megértette, hogy a világ internetjének zöme az óceánok fenekén futó száloptikai kábelekből származik, melyek lerakása hatalmas költségeket emészthet fel, és sokszor törnek az óceán tevékenysége miatt.
Ez azért lényeges, mert mivel az internet eljuttatása az emberekhez ilyen költséges lehet, a vállalatok hajlamosak csak olyan helyeken befektetni, ahol megfelelő megtérülésre számíthatnak – mondta. Így végül minden gazdasági játékká válik, ahol az előnyök a fejlett városok számára biztosítva vannak, míg a kevésbé fejlett vagy távoli területek nem kapják meg ugyanolyan mértékben az internet elérhetőségét. “Soha nem lesz olyan jövő, ahol az internet nem létezik, és az adatok folyamatosan növekednek, ami azt jelenti, hogy a szakadék a birtokosok és a nélkülözők között egyre nő, ha nem történik változás az internet elérésének módjában.”
Önmagára támaszkodva
Néhány év után Jha ráébredt, hogy a banki pálya nem neki való. “Szerencsés voltam, mert a vállalat egy kiválasztott csapatának tagja voltam, ahol fantasztikus emberekkel dolgozhattam — rendkívül lenyűgözőek voltak — de… úgy éreztem, csak egy fogaskerék vagyok a gépezetben,” mondta. Emellett, sci-fi rajongóként utópikus jövőképe volt — “egy világot, ahol biztos voltam benne, hogy mire felnövök, már lesz közlekedés a Holdra és a Marsra.” “Rádöbbentem, hogy még mindig abban a világban élünk, amely egy eljövő jövőt ígért, amelyet még nem teljesítettek, és ez borzasztóan frusztráló volt, nem akartam tovább élni ebben,” mondta. Jha végül a banki szektor elhagyása mellett döntött, ekkor döbbent rá: “Csak egy életed van, és inkább olyan dolgokkal foglalkoznék, amelyek az ismeretlen határán mozognak.” 2015-ben felmondott, egy évig utazgatott, majd hamarosan megalapította a Transcelestial-t.
Nagy célok
2016 decemberében a Transcelestial-t azután alapították, hogy Jha találkozott társalapítójával, Mohammad Daneshtel egy szingapúri startup inkubátorprogram, az Entrepreneur First révén. “Az első napon találkoztam Daneshtel, és ő pont az volt, akire szükségem volt,” mondta Jha. “Egy indiai étteremben összejöttünk, korai biryanit ettünk, és sokáig beszélgettünk, végül egyértelművé vált, hogy együtt akarjuk elindítani ezt a céget.” Hosszú beszélgetések után megfogalmazták céljukat: “az elkövetkezendő évtizedekben létrehozni az űr legnagyobb telekommunikációs vállalatát,” mondta Jha. Úgy döntöttek, hogy a legjobb mód ennek megvalósítására a lézerek alkalmazása.
“A lézerek képesek adatokat szállítani. Évtizedekig ezek a lézerek futnak a száloptikai kábeleken keresztül és táplálják az otthonainkat, irodáinkat, 5G adatközpontjainkat, mindent,” mondta. “Mi azt tettük, hogy kivettük a lézert egy száloptikai kábelből, és vezeték nélkülivé tettük.” “Ez a száloptika sebességét kínálja, ugyanakkor a vezetéknélküli technológiák költséghatékonyságát és gyors beüzemelési lehetőségeit is nyújtja. Drámaian csökkenthetjük az internet beüzemelési idejét évekről és hónapokról napokra és hetekre, nemcsak egy otthon, hanem még egy egész falu vagy város esetében is,” mondta Jha.
2024-ben a vállalat lézereit a Coachella és Stagecoach zenei fesztiválokon vetette be egy cipősdoboz méretű eszközzel, a Centauri-val, amely jobb internet-hozzáférést biztosított a T-Mobile felhasználóknak a fesztivál idején a cég jelentése szerint. A földi telekommunikációs üzletágon túl a Transcelestial nagyobb célokat is kitűzött maga elé — az űrt. A vállalat célja egy “kis műhold csillagkép” kifejlesztése, amely alacsony Föld-körüli pályára helyezhető, így lehetővé téve lézerhálózatuknak, hogy nemcsak városokra sugározzanak, hanem felfelé is a kontinensek összekapcsolására, mint a földi száloptikai kábelek.”
Végső soron Jha és csapata keresi az új határokat. “Ahogy az emberiség terjeszkedik, szükség van kommunikációra és nagy sebességű kapcsolatra a mélyűrben,” mondta. A Transcelestial azon dolgozik, hogy “teret nyerjen a mélyűrben és kiépítse azt az infrastruktúrát, amely szükséges… automatizáláshoz, valamint akár emberi telepesek számára a következő néhány évtizedben.”
