Az immunrendszer kettős arca
Az immunrendszer működése nélkül emberi élet nem létezhetne: védelmet nyújt baktériumok, vírusok és gombák ellen. Ugyanakkor, ha ez a rendszer túlműködik, vagy hibásan azonosítja a saját sejtek egy részét idegenként, autoimmun betegségek, mint például a reumatoid artritisz vagy az 1-es típusú cukorbetegség alakulhatnak ki. Kiemelten fontos hangsúlyozni, hogy ennek a kettősségnek a szabályozása nélkül a szervezet saját maga ellen indíthat támadást.
A szabályozó T-sejtek forradalma
Már az 1970-es években felmerült, hogy létezhetnek olyan speciális T-sejtek, amelyek képesek visszafogni az immunválaszt, de hosszú ideig nem sikerült meggyőzően igazolni jelenlétüket. Sokan szkeptikusak voltak, mivel a korai kísérletek eredménytelenek voltak – a feltételezés így háttérbe szorult. Sakaguchi Shimon azonban nem adta fel: a japán Nagojában kutatva arra összpontosított, hogy találjon olyan molekuláris „jelzőtáblát”, amely alapján ezek a sejtek felismerhetők.
Az áttörést a CD25 felszíni fehérje felfedezése hozta, amelyet Sakaguchi egérkísérleteiben talált. Ha ezeket a sejteket eltávolították, az immunrendszer szinte minden szervet támadni kezdett. Ezzel sikerült igazolni, hogy a T-sejtek között létezik egy teljes populáció, amely békítőként működik – ezeket nevezték el szabályozó vagy regulatory T-sejteknek.
A FOXP3 gén és a genetikai bizonyíték
A felfedezés másik oldalát az amerikai kutatópáros, Brunkow és Ramsdell jegyzi: Washington államban genetikai módszerekkel igazolták a szabályozó T-sejtek jelentőségét. Egy különös külsejű, rövid életű egértörzset – az úgynevezett scurfy egeret – vizsgálva megtalálták a hibás FOXP3 gént, amelynek mutációja miatt az állatok szervezetéből hiányoztak a szabályozó sejtek, így autoimmun pusztítás indult el. A FOXP3 gén az embernél is kulcsfontosságú: mutációja egy súlyos immunbetegséghez, az IPEX-szindrómához vezet.
Kiemelten fontos, hogy ez volt az a gén, amely végérvényesen bizonyította: a szabályozó T-sejtek egy jól meghatározott, genetikai alapokon nyugvó sejtpopulációt alkotnak. Ezek után már nem volt kérdés, hogy ezek a sejtek valódi, meghatározható funkcióval bírnak.
Klinikai alkalmazások, terápiás lehetőségek
Az elmúlt két évtizedben a kutatók és biotechnológiai cégek – különösen az olyan társaságok, mint a kaliforniai Sonoma Biotherapeutics – igyekeznek a szabályozó T-sejtekkel kapcsolatos tudást terápiás célokra hasznosítani. Egyre több klinikai vizsgálat – jelenleg több mint 200 – zajlik, amelyekben az úgynevezett perifériás immun-toleranciát próbálják kezelni mesterségesen szaporított vagy módosított szabályozó T-sejtekkel.
Az egyik kiemelt terület a szervátültetés: régóta ismert, hogy ha eltávolítják a páciens szabályozó T-sejtjeit, az immunrendszer az idegen szerv ellen fordul. Ugyanakkor, ha sikerül ezeket a sejteket felszaporítani, vagy laboratóriumban előállított, módosított CAR-T változatukat visszajuttatni a szervezetbe, jelentősen javulhat a beültetett szerv elfogadottsága, és nő a sikeres transzplantáció esélye.
Az onkológia területén éppen fordított a cél: mivel a daganatokban gyakran magas a szabályozó T-sejtek aránya, ezek eltávolítása vagy deaktiválása javíthatja a rákellenes immunválaszt.
A jövő: génszerkesztés és MI-alapú terápia
A FOXP3 gén szerkesztése, illetve hibáinak kijavítása reményt adhat azoknak is, akik gyerekkoruktól kezdve autoimmun vagy gyulladásos betegségekkel küzdenek. Több kutatócsoport, köztük Maria-Luisa Alegre csapata is azon dolgozik, hogy MI-alapú módszerekkel optimalizálja a szabályozó T-sejtek előállítását és terápiás felhasználását, személyre szabott kezelési protokollokat kidolgozva.
Következésképpen a szabályozó T-sejtek felfedezése nem csak az immunológia egyik nagy diadala, hanem egy új terápiás korszak alapköve is: egy olyan korszaké, amelyben az immunrendszer nemcsak támadó pajzsként, hanem pontosan szabályozható eszközként működhet – a modern orvoslásban pedig ez lehet a kulcs számtalan eddig gyógyíthatatlan betegség kezeléséhez.
