Halálos baktériumok a mamutok szájában
A kutatók 483 mamutfogból, koponyából és bőrdarabból vett mintán vizsgálták meg, hogyan alakulhatott ki a baktériumok és a mamutok közötti kapcsolat az évezredek során. A minták Észak-Amerikából, Nagy-Britanniából és Szibériából származtak, időben pedig az egymillió évvel ezelőtti pleisztocén kortól egészen az utolsó, mintegy négyezer éve kihalt wrangel-szigeti mamutokig (ez a sziget Szibéria partjainál található) terjedtek.
A részletes metagenomikai vizsgálatok 310 mikrobafajt mutattak ki, ám ezek közül sok csak a mamutok halála után telepedett meg a testeken. A kutatók azokat a DNS-szekvenciákat elemezték mélyebben, amelyek a mamutok életében is jelen lehettek. Kiemelhető egy Actinobacillus-szerű törzs, amelyet sertéstrágyában is megtaláltak, és része lehetett a mamutok száj mikrobiomjának. Ennél is meglepőbb, hogy Pasteurella-féle baktériumot is azonosítottak; ezzel rokon kórokozó ölte meg több afrikai elefántot Botswanában és Zimbabwéban 2020-ban. Ez a baktérium először a szájüreget fertőzi meg, majd a véráramba kerülve halálos vérmérgezést okoz.
Az ősi mikrobiomok jelentősége
A mamutmintákban a kutatók rekonstruálni tudták az Erysipelothrix baktériumcsalád genomját is, többek között négy gyapjas mamutban, illetve egy 1,1 millió éves lépcsős mamutban – utóbbi jelenleg az ember által ismert legrégebbi, gazdaszervezettel együtt fennmaradt mikrobális DNS. Érdekes, hogy míg a legtöbb patogén baktériumot a fogakban találták meg, az Erysipelothrix egyedülálló módon a csontszövetekben is felbukkant.
Bár a baktériumkolóniák mamutokra gyakorolt pontos egészségügyi hatását még nem lehet teljes bizonyossággal feltárni, a felfedezések új alapot teremtenek annak megértéséhez, miként befolyásolták a mikroorganizmusok az egykori állatvilágot – és akár hozzájárulhattak-e a mamutok kihalásához. Ennek fényében a tanulmány egyfajta kaput nyit a múlt megismeréséhez, rámutatva arra, hogy még az ilyen ősi DNS-mintákból is értékes tudás szerezhető a kihalt óriások életéről és haláláról.
