A Mars elveszett mágneses mezőjének nyomában
A Föld magja szilárd középrésszel és folyékony külső réteggel rendelkezik – éppen ez a felépítés teszi lehetővé, hogy a hőmérséklet-különbség által keltett áramlások dinamót hozzanak létre, amely mágneses mezővel védi a légkört a napszéllel szemben. Lényeges szempont, hogy a Mars ősi korszakában talán egy hasonlóan vastag atmoszféra borította a bolygót, amelyet a saját mágneses mezője tarthatott fenn. Idővel azonban ez a védőburok eltűnt, a Mars elveszítette légköre nagy részét, és mára hideg, száraz sivataggá vált.
Ugyanakkor számos geológiai bizonyíték utal arra, hogy egykor bőven volt folyékony víz a felszínen: kiapadt tómedrek, olyan ásványok, amelyek csak víz alatt keletkezhettek, illetve sebes folyók által vájt völgyhálózatok. Ma viszont a Mars légköre rendkívül vékony, és víz sincs sehol.
Rejtélyes vörös mag – új adatok az InSight szondától
Az utóbbi években a NASA InSight szondája lehetővé tette, hogy a felszín alatti szerkezetet is vizsgálni tudjuk. A marsi rengéshullámok alapján eleinte úgy tűnt, hogy a mag teljes egészében folyékony, viszont az új, részletesebb elemzések meglepő dolgot tártak fel: 610 km sugarú szilárd belső magot azonosítottak, amelyet folyékony külső réteg vesz körül. A mag egészének mérete jelentős: a bolygó 1800 km-es sugarának közel a felét teszi ki, és jelentős a könnyű elemek – például szén, kén, hidrogén – jelenléte is, amely befolyásolja az olvadási hőmérsékletet, elősegítve, hogy a külső rész folyékony maradjon.
Ez a felfedezés lényeges, mert azt jelzi: a mag kristályosodása éppen folyamatban van, ahogy a bolygó lassan kihűl. Ugyanakkor a mag szerkezete így jobban hasonlít a Föld belső dinamikájára is, vagyis a múltban könnyebben működhetett rajta a földihez hasonló mágneses dinamó.
Ősi mágneses bolygó: miért tűnt el a védelem?
Régi kérdés, hogy egy bolygó mérete mennyire befolyásolja, képes-e tartós mágneses védelmet kialakítani, és mennyi ideig maradhat lakható? Elképzelhető, hogy a Mars túl kicsinek bizonyult, ezért a lehűlő magban leállt a dinamó, a mágneses pajzs pedig eltűnt. Az új adatok segítenek pontosabban értelmezni, mi és mikor történt: a szilárd belső mag kialakulásával párhuzamosan meggyengülhetett a hőmozgás a mag folyékony részében, és így szűnhetett meg a védőmező.
Összességében elmondható, hogy a modern szeizmikus adatok és a különböző űrszondáktól származó információk jelentősen közelebb vittek a Mars fejlődésének és jelenlegi halott állapotának megértéséhez. A felfedezés alapvető jelentőségű abban, hogyan képzeljük el a bolygók születését és kihűlését a Naprendszerben – és azt is megmutatja, mekkora előnyt jelent a földi mágneses pajzs az élet fennmaradása szempontjából.
