
Hogyan működik az új elektronikai “sötét anyag”
Az elektronika hagyományosan az elektron töltését használja információfeldolgozásra, míg a spintronika az elektron spinállapotát. A valleytronika nevű újabb kutatási ágazat pedig azt vizsgálja, hogyan lehet az anyagok kristályszerkezete által meghatározott, úgynevezett völgy (valley) állapotokat információ hordozására használni. A sötét excitonok ebben új lehetőségeket rejtenek, mivel stabil kvantumállapotuk és környezeti zavarokkal szembeni ellenállóságuk miatt tökéletes jelöltjei lehetnek a következő generációs kvantumtechnológiáknak. Ugyanakkor nehézséget jelentett a tudósok számára, hogy ezek a sötét excitonok természetüknél fogva láthatatlanok, vagyis nem bocsátanak ki fényt.
Fényes és sötét excitonok világa
Az utóbbi években jelentős előrelépés történt az atomi vékonyságú átmenetifém‑dikalkogenidek (TMD) kutatásában. A TMD-k kristályszerkezete miatt az elektronok meghatározott energiaszinteken tartózkodnak, például a vegyértéksávban vagy a vezetési sávban. Ha fény éri az anyagot, az elektronok magasabb energiaszintre kerülnek, és maguk után pozitív töltésű “lyukat” hagynak a vegyértéksávban. Ezek az elektron–lyuk párok összeállnak, így alakulnak ki a kvázi-részecskeként viselkedő excitonok.
Ha az elektron és a lyuk kvantumtulajdonságai (spin vagy völgyállapot) megegyeznek, ezeket “fényes” excitonnak hívjuk – ezek nagyon rövid idő (1 pikoszekundum; 1 ps = 10⁻¹² másodperc) alatt visszaállnak alapállapotba, miközben fényt bocsátanak ki. Ha a kvantumállapotaik eltérőek, a pár nem tud rekombinálódni, és nem sugároz fényt – ezek a “sötét” excitonok. Két típus létezik: mozgásbeli különbségből fakadó (momentum-sötét) és spin különbségből adódó (spin-sötét). A sötét excitonok lényegesen tovább, akár több nanoszekundumig (1 ns = 10⁻⁹ mp) is fennmaradhatnak, így magukkal hordozzák az információt, amit tovább lehet hasznosítani.
Fényt derítenek a sötét excitonokra
A kutatók az OIST egyedülálló TR-ARPES (idő- és szögfelbontású fotoemissziós spektroszkópia) laboratóriumi berendezésével, amely extrém-ultraibolya fényforrást alkalmaz, vizsgálták a TMD-kben létrejövő excitonokat. Először sikerült egyszerre mérniük az elektronok és lyukak impulzusát, spinállapotát, valamint populációjukat, ami eddig sehol a világon nem valósult meg.
A vizsgálatok rámutattak, hogy a fényes excitonok egy része már egyetlen pikoszekundum alatt, a rács rezgései (fononok) hatására mozgás szempontjából “sötétté” válik, később pedig a spinek átbillenése miatt spin-sötét excitonok jönnek létre, amelyek milliárdod másodpercekig is fennmaradhatnak. Ez a hosszú élettartam és az információtárolás szempontjából kulcsfontosságú elszigeteltség utat nyithat a sötét valleytronikának.
Új távlat a kvantuminformációs rendszerekben
Összességében elmondható, hogy az OIST kutatói a TR-ARPES technológiával áttörést értek el a sötét excitonok detektálásában és vizsgálatában. Ezzel lehetővé vált a sötét előjelű völgyállapotok hosszú távú információmegőrzésének feltérképezése. A következő nagy kihívás a sötét excitonok völgy-információjának kiolvasása lesz, ami forradalmat hozhat a kvantum- és klasszikus információtárolás területén, akár a mostani kvantumbitek sikeres alternatívájaként is.