Érdekellentétek és csalódott országok
A vita középpontjában az állt, hogy számos ország – különösen az Európai Unió, Nagy-Britannia, Kanada, illetve afrikai és latin-amerikai országok – radikális lépéseket sürgetnek a műanyaggyártás csökkentésére és a veszélyes vegyi anyagok kivezetésére. Ezzel szemben a kőolajtermelő államok, mint Szaúd-Arábia, Kuvait, Oroszország, Irán és Malajzia szűkebb, kompromisszumosabb megoldást szeretnének, amely nem veszélyezteti saját gazdasági érdekeiket. Kuvait képviselője szerint a megállapodás csak akkor lehet életképes, ha mindenki véleményét tükrözi; Bahrein külön kihangsúlyozta, hogy a fejlett országok nem tehetik felelőssé a fejlődőket azért, mert kihasználják saját erőforrásaikat.
Nem elhanyagolható tény, hogy a polinéz szigetállamok – köztük Tuvalu – megint üres kézzel távoztak. Számukra az eredménytelenség azt jelenti, hogy globális összefogás híján évi több millió tonna műanyaghulladék továbbra is az óceánba kerül, veszélyeztetve egész ökoszisztémájukat, élelmiszer-biztonságukat és fennmaradásukat.
A tárgyalások kudarca és a műanyagválság súlya
A tárgyalásokat vezető Luis Vayas Valdivieso mindenáron próbált kompromisszumos szöveget kialkudni, de az mindkét táborban ellenérzéseket váltott ki: a radikálisabb oldal túl enyhének, a kőolajtermelők pedig túlzottan beavatkozónak tartották. A tárgyaló delegációk végül hajnalban feladták a további egyezkedést.
Eközben a világ műanyagválsága csak súlyosbodik: évente több mint 400 millió tonna műanyag készül, melynek fele egyszer használatos. Bár a hulladék 15 százalékát begyűjtik újrahasznosításra, csak kilenc százalékból lesz új termék. 46 százalék lerakóban köt ki, 17 százalékot elégetnek, 22 százalék pedig szabályozatlanul a környezetbe kerül, szemétté válik. A műanyag mikrorészecskék már megtalálhatók a Föld legmagasabb hegycsúcsain, a legmélyebb tengeri árkokban és szinte mindenhol az emberi szervezetben.
Láthatáron a hetedik forduló?
A tárgyalások jövője bizonytalan, de többen sürgetik a folytatást – az EU szerint a mostani tervezet legalább kiindulópont lehet, míg Dél-Afrika úgy látja: itt nem szabad megállni. A jelenlegi trendek alapján 2060-ra a műanyaggyártás várhatóan közel megháromszorozódik, elérheti az évi 1,2 milliárd tonnát, a műanyaghulladék pedig egymilliárd tonna fölé nőhet.
A fentiek tükrében világos, hogy sürgős, közös fellépés nélkül tovább pusztítja bolygónkat a műanyagszennyezés.
