Fotóminőség, színek, részletek: művészet vagy matematika?
Érdemes kiemelni, hogy bár az iPhone 17 Pro Max ebben az üzemmódban nem digitális nagyítást használ, hanem szenzorkivágást, a képminőség, színmélység és művészi hatás terén mégis érzékelhetően elmarad a Sony-tól. A Sony képei általában gazdagabbak árnyalatban és részletességben. A mélységélesség, vagyis a bokeh sokkal természetesebb a MILC gépen, szemben az iPhone-nal, amely túlságosan kivilágosítja az árnyékokat, miközben elvesznek a finomabb részletek, például a virágszirmok textúrája vagy egy rendőr arcának tónusai.
Mindennek ellenére az iPhone egészen meglepően helytáll, különösen egy okostelefonhoz képest – még ha a Sony minden tradicionális erényét meg is mutatja színekben, kontrasztban és fókuszban.
MI által vezérelt, vagy valódi fényképezőgép?
Az Apple ökoszisztémája erősen támaszkodik a számítási fotózásra, vagyis a MI algoritmusokra, amelyek a lehető legtisztább, legélénkebb képet igyekeznek előállítani. Ez azonban sokszor a természetesség rovására megy: a sötétben lévő virágok, árnyékba húzódó emberek vagy a háttérben villogó fények mind-mind túlságosan hangsúlyossá, világossá válnak – eltűnik az a finomság, amit a MILC-gép lencséje és szenzora, fizikai paraméterek mentén, hűen átad.
Például egy színpadi fellépőkről készült képen az iPhone kiemeli az árnyékos részeket is, így kiegyenlíti a világosságot, de ezzel elveszti a képek lényegét adó plasztikusságot. A Sony viszont ott is árnyékot hagy, ahol annak helye van, így a figyelem valóban a főszereplőkre irányul.
Természet, fények, kihívások
Nehéz fényviszonyok között, például erős napsütés alatt a leveleken, vagy a város lemenő napban úszó épületei esetén is jól láthatók a különbségek. A Sony képei közelebb állnak ahhoz, amit az emberi szem is látna: ha valami túl világos vagy túlexponált, annak oka van. Az iPhone képei ezzel szemben hajlamosak furcsa, valószerűtlen világosságot teremteni, eltüntetve az árnyékokat.
Érdekes az is, hogy amikor egy mozgó körhintát próbáltak lefényképezni, az iPhone nem tudta kellően élesen megállítani a mozgást, míg a Sony lenyűgöző élességgel ragadta meg a legfontosabb részleteket, még nagy nagyításban is.
A modern építészet és a Hold – ki győz?
A városi felvételek között több alkalommal is az iPhone bizonyította, hogy képes kiemelkedő teljesítményre. Egy modern toronyházat például egészen lenyűgöző árnyékokkal és részletekkel örökített meg – bár maximális nagyításnál kiderült, hogy a vonalak kevésbé élesek, mint a Sony-n.
A Hold fotózásánál azonban végérvényesen kiderült, hogy az okostelefon-zoom még mindig nem vetekedhet a valódi, 200 mm-es objektív által biztosított részletességgel. Bár az iPhone már elég jó képet készít a Holdról, a Sonyval készült felvételen látszanak igazán a kráterek, élek, tónusok – ezt az iPhone MI-je sem varázsolja oda.
Összefoglalás: okostelefon vagy fényképezőgép?
Mindezek alapján megállapítható, hogy az iPhone 17 Pro Max 8x-os, 200 mm-es MI-n keresztüli zoomja sok helyzetben kiváló, sőt meglepő eredményeket produkál – főleg, ha figyelembe vesszük, hogy mindez egy 233 grammos, 6,9 hüvelykes, üveg-alumínium „lapban” elfér, szoftveres támogatással, sőt telefonálni, levelezni, közösségi médiázni is lehet vele.
Mindennek ellenére egy közel 370 ezer forintos (dollárból forintra átszámítva), használtan is majdnem ugyanennyibe kerülő Sony Alpha a6000 fényképezőgép szett minden klasszikus fotográfiai szempontból túlszárnyalja a telefon kameráját, különösen nagy zoomnál, mélységélességben és színkezelésben.
Az biztos, hogy a csúcskategóriás telefonkamerák MI-je mára számos hétköznapi igénynek megfelel, de a valódi fotósok számára a fizikai lencse és a hagyományos fényképezőgépek még hosszú ideig elengedhetetlenek maradnak.
