Pszichedelikus titok: pszilocibin kétféleképpen
A varázsgombák hatóanyaga, a pszilocibin, a szervezetben pszilocinná alakul, amely az ismert tudatmódosító hatást okozza. A pszilocibint már az 1960-as években izolálták, de a drogellenes törvények 1971-ben tiltottá nyilvánították mind az Egyesült Államokban, mind az Egyesült Királyságban. Ezek a korlátozások évtizedekre leállították a pszilocibin orvosi kutatásait.
Pedig az utóbbi évek klinikai vizsgálatai kimutatták: a pszilocibin jelentősen csökkenti a depresszió súlyosságát, az öngyilkossági gondolatokat és a krónikus szorongást. Ezért növekvő az érdeklődés aziránt, hogyan termelődik természetes úton ez a molekula, valamint miként lehetne gazdaságosan előállítani.
Két út ugyanabba a bódulatba
Dirk Hoffmeister vezetésével, a német Friedrich Schiller Egyetemen rájöttek: két eltérő gombatörzs – egymástól függetlenül, különböző enzimekkel – ugyanazt a pszilocibint képes előállítani. Ez a konvergens evolúció klasszikus példája, amikor egymástól távoli élőlények hasonló megoldást találnak ugyanarra a problémára. Fontos hangsúlyozni, hogy a gombák világában most először figyeltek meg ilyesmit.
A két vizsgált gombafaj közül az Inocybe corydalina (zöld szálkásgomba) erdőkben, fák gyökereihez társulva nő, míg a klasszikus Psilocybe gombák rothadó famaradványokon, gyökereken, fűben vagy állati ürüléken élnek. Ez alapján megállapítható, hogy egészen eltérő élőhelyeken alakult ki ugyanaz a vegyület, amely valószínűleg a ragadozók, például rovarok elriasztására is szolgálhat – akárcsak a koffein a növényeknél.
Fenntartható pszilocibin: laborban, enzimmel
A természetes gombák lassan nőnek, egy adag Psilocybe nagyjából két hónap alatt fejlődik ki. Nagyobb mennyiségű pszilocibin előállításához gyorsabb és fenntarthatóbb megoldások kellenek. Jelenleg főleg szintetikus úton készítik, ami bár hatékony, jelentős mennyiségű veszélyes hulladékot termel, és csak kis tételben valósítható meg.
Hoffmeisterék most olyan módszert fejlesztettek ki, amely során gombákból származó enzimekkel, vagyis biológiai katalizátorokkal állítják elő a pszilocibint. Az immobilizált, többször használható enzimek miatt a gyártás egyszerre lehet környezetbarát és nagyüzemi. Az enzimek lebomlanak, működésükhöz elég az enyhe hőmérséklet és semleges kémhatás, így jelentősen csökken a környezetterhelés és az energiaigény is.
Mit tanulhatunk a gombáktól?
Az új eljárás további enzimek bevezetésével bővíti az orvosi célra felhasználható pszilocibin előállítási lehetőségeit. Bár csak találgathatjuk, miért fejlesztették ki az egyes gombák külön-külön a pszilocibin termelését, a mesterséges intelligenciával végzett kutatások azt is lehetővé teszik, hogy ipari méretben készüljön el a jövő gyógyszere – gyorsabban és fenntarthatóbb módon.
