Soha nem látott részletek a Nap felszínéről
Április és július között a Solar Orbiter eddig ritkán megfigyelhető nézőpontból rögzítette a Nap egyik legaktívabb régióját (NOAA 13664-es). Ez a terület májusban fordult a Föld felé, ahol rögtön éreztette erejét: olyan látványos sarki fényt okozott, amit még Svájcban is lehetett látni. A két űreszköz adatait ötvözve a tudósok gyakorlatilag megszakítás nélkül követték végig az aktív régió fejlődését 94 napon át – ez minden eddigi napmegfigyelésnél hosszabb sorozatnak számít. Az adatsor április 16-tól július 18-ig tartott, így a kutatók első ízben látták nagy időléptékben, hogyan változik meg egy szuperaktív régió felépítése, és hogyan hanyatlik végül el.
Rejtélyes mágneses mezők és szédítő viharok
Az ilyen aktív területeken erős és bonyolult mágneses mezők uralják a környezetet. Ha ezek a mezők összegubancolódnak, instabillá válnak, elképesztő energiát szabadíthatnak fel. Ilyenkor úgynevezett napkitörések következnek be – óriási mennyiségű sugárzás szabadul fel, plazma és nagyenergiájú részecskék áramlanak szét a Naprendszerbe. A következmények súlyosak lehetnek: a viharos űridőjárás Föld körüli műholdakat, kommunikációs rendszereket, elektromos hálózatokat, sőt a repülőgépek személyzetét is veszélyeztetheti. Ezt most is megtapasztalhattuk: 2022 februárjában például 38 Starlink-műhold semmisült meg két nappal indításuk után az aktív naptevékenység miatt.
Láncreakcióban sérülő rendszerek a Földön
A geomágneses viharok nemcsak a sarki fényekért felelősek. Modern hétköznapjainkra is kihatnak: májusban a digitális mezőgazdaság is megsínylette a napvihart. A mezőgazdasági drónok, műholdas vevők és szenzorok jeleit megzavarta a vihar, amely napokig hátráltatta a gazdálkodókat, sőt terméskiesést és súlyos anyagi veszteségeket okozott. Mindebből fakadóan a naptevékenységet nemcsak csodálni kell, hanem nagyon is figyelni, hiszen a Nap a mi csillagunk, és az ő változásai a mi életünket alakítják át.
Három teljes napfordulatnyi megfigyelés
Először sikerült egy adott napaktív régiót három teljes napfordulatnyi időn át követni, ami lehetővé tette, hogy lépésről lépésre feltérképezzék a mágneses mezők fejlődését. A megfigyeléssorozat végén, május 20-án a Nap távoli oldalán robbant ki az elmúlt húsz év legerősebb napkitörése. Ilyen részletességgel korábban nem láthatták a tudósok az eseményeket – ezért a mostani kutatás új alapokra helyezheti a naptevékenység előrejelzését.
Az űridőjárás előrejelzése a jövő kulcsa
A pontosabb űridőjárás-előrejelzések létfontosságúak: védelmet jelenthetnek a műholdaknak, áramhálózatoknak és a mindennapi életet kiszolgáló technológiáknak. Most már tudjuk, hogy a bonyolult mágneses mintázatok hatalmas energiát rejtenek magukban, amely napvihar formájában kiszabadulhat. Egyelőre azonban nagyon nehéz megmondani, hogy pontosan mikor és mekkora erejű napkitörés következik be. Jelenleg az ESA-nál fejlesztik a Vigil nevű új űrszondát, amely kifejezetten az űridőjárás kutatására készül, és várhatóan 2031-ben áll szolgálatba.
