Az egy hüvelykes kamera: nagy remények, elmaradt forradalom
2022 óriási újítása volt az egy hüvelykes, 50 megapixeles szenzor, amelyet elsőként csúcsmodellek kaptak meg, többek között a Xiaomi, a vivo, az OPPO és a HUAWEI zászlóshajói. A nagy szenzor előnyei közé tartozik a természetes, esztétikus bokeh (háttérelmosás) hatás, kevesebb digitális trükk nélkül, emellett simább, világosabb és tisztább képeket eredményez – különösen gyenge fényviszonyokban, hiszen rengeteg fényt képes begyűjteni. Olyan funkciókat is lehetővé tett, mint a kézből készíthető asztrofotók. Ráadásul még a mozgáselmosódást is hatékonyan csökkenti, hiszen nem kell hosszan nyitva tartani a zárat.
Mindezek ellenére a lendület megtört. A Xiaomi és a vivo ugyan zászlóshajóikban rövid ideig alkalmazták ezt a szenzort, ám újabb modelljeikből kihagyták. A Huawei tart még ki ezen a fronton Pro és Ultra készülékeivel, de az OPPO és a Xiaomi csúcsmodelljei már csak alkalmanként kapják meg ezt a technológiát, szinte csak az ázsiai piacokon érhetők el, importtal lehet őket beszerezni. Az Apple, a Google, a Samsung, sőt a Sony is várat magára ezen a téren, holott a technológia előnyei vitathatatlanok.
Miért hátrált meg a piac?
A legnagyobb akadály maga a méret. Az egy hüvelykes szenzor jelentős helyet foglal a telefonban, ezért a gyártóknak óriási kameradudorokat kell kialakítaniuk. Ezek a kinövések nem túl esztétikusak és rontják a készülék ergonómiáját – nehéz kényelmesen tartani a telefont, ráadásul fektetve billeg is. Hasonlóképpen, az új trendek, például a 2025-ös szupervékony telefonok még kevesebb helyet engednek a nagy szenzoroknak. Nem meglepő, hogy ezek népszerűsége mérsékelt maradt: a kompromisszumos kamera, a rövidebb üzemidő és a borsos ár nem hozta lázba a vásárlókat.
További technikai kihívás, hogy az ilyen nagy szenzor a fókuszához és a képminőség optimalizálásához nagyobb távolságot igényel a lencsétől. A Huawei ezért visszahúzható kamerarendszert, valamint változtatható apertúrát is beépített egyes modelljeibe – ezek viszont bonyolultabbá és drágábbá teszik a hardvert. Az ár sem mellékes: az extra alkatrészek csökkentik, vagy egyenesen veszélyeztetik a készülékek jövedelmezőségét – főleg olyan óriásoknál, mint az Apple vagy a Samsung.
Mindeközben a telefotó kamerák (zoomoptikák) egyre nagyobb szerepet kapnak, a bonyolult periszkópos megoldások pedig sok helyet igényelnek. Ez szintén azt indokolja, hogy az elsődleges szenzort némileg visszafogják, hogy több hely maradjon a zoommodulnak.
Az sem elhanyagolható, hogy a kisebb kamerák mostanra utolérték, sőt bizonyos szempontból felül is múlták az egy hüvelykes szenzorokat. A vivo például áttért a LYT-818 típusra (1/1,28 hüvelykes), amely jobb videóminőséget ígér a korábbi nagyágyúnál, HDR-ben és hatékonyságban pedig fejlettebb. Hasonlóképpen, más gyártók is előnyben részesítik az új, modern, de kisebb és hatékonyabb szenzorokat.
Reális esély a visszatérésre?
Ez azonban nem az egész történet. Bár az egy hüvelykes szenzorok jelenleg ritkák, friss fejlesztések újra nyitva hagyják a jövőt. A Xiaomi 17 Ultra vadonatúj, OmniVision gyártmányú egy hüvelykes szenzort kapott, de 2025-ben is érkeztek új, konkurens termékek kínai beszállítóktól. Ez diverzifikációt hoz a piacra, enyhítheti a költségnyomást és elősegítheti a szélesebb körű elterjedést.
A Sony továbbra is kitart amellett, hogy a nagy szenzorok a prémium szegmensben 2028-ig hódíthatnak. Hasonlóképpen, a legújabb trend egy még nagyobb, 1/1,12 hüvelykes szenzor, amit olyan gyártók, mint az OPPO és a vivo is tesztelnek következő zászlóshajóikban.
Ennek alapján megállapítható, hogy az egy hüvelykes szenzorok nem tűnnek el teljesen, inkább a piac szűkebb, prémium szegmensében maradhatnak jelen különleges kiegészítőként. Az viszont már most látszik, hogy minden csúcstelefonban nem lesz ilyen kamera 2026-ban.
