
Új remények, új konfliktusforrások
A 21. században az Egyesült Államok, Kína, valamint ezek nemzetközi partnerei egyre komolyabb terveket szőnek arról, hogy állandó bázisokat építsenek a Hold déli sarkvidékén. Ez a terület azért olyan népszerű, mert itt találhatók a jégben raktározott vízkészletek, amelyekből nemcsak ivóvíz, hanem rakéta-üzemanyag is előállítható. Emellett a Hold számos ritka ásványt, köztük ritkaföldfémeket is rejthet, amelyek ipari szempontból aranyat érnek.
Mivel azonban a források és az alkalmas bázishelyek szűkösek, elkerülhetetlenül felmerül a konfliktus veszélye. Ha az országok nem működnek együtt, a földi rivalizálás könnyen átgyűrűzhet a Holdra is.
Nemzetközi egyezmények: a békés jövő kulcsa
A jelenlegi űrjogi keretek szerint a világűr – így a Hold is – az egész emberiség közös kincse, és egyetlen ország sem sajátíthatja ki. Az 1967-es Űregyezmény kimondja, hogy az űrhasználat minden nemzet joga, és égitesteket szuverenitási igénnyel nem lehet birtokolni.
Az Egyesült Államok által életre hívott Artemis-egyezmény már részletesebb szabályozást nyújt a Hold erőforrásainak hasznosítására. Ennek egyik legvitatottabb pontja az úgynevezett biztonsági zónák létrehozása, amelyeket a Holdon végzett bányászati műveletek köré húznának a kölcsönös zavarások elkerülésére. Egyesek szerint ez azonban burkolt területszerzésre adna lehetőséget, és ütközik az Űregyezmény szellemiségével.
Fontos kiemelni, hogy mára már 56 ország írta alá az Artemis-egyezményt, köztük például Thaiföld és Szenegál – amelyek egyben részt vesznek Kína holdbázis-projektjében is, így esélyt teremtve a nemzetközi együttműködésre. A Hold-egyezmény szintén az átláthatóságot, az erőforrások közös kezelését és az információmegosztást hangsúlyozza. Bár az USA, Kína és Oroszország nem csatlakoztak ehhez, a jövő záloga mégis ebben rejlik, hiszen átdolgozva rugalmas jogi keretet teremthet.
Kezdődik az új holdkorszak
Az USA és Kína fej-fej mellett készül állandó jelenlétet kiépíteni a Holdon. Kína a Nemzetközi Holdkutató Állomás (ILRS) létrehozását tervezi tíz külső partnerországgal. Az USA az Artemis Base Camp projekttel tör előre, az Artemis II küldetés pedig 2026 februárjában visz először négy űrhajóst a Hold közelébe. A NASA legújabb, Holdra készülő személyzetének negyven százaléka nő, ami példátlan arányú egyenlőséget jelent.
Kína elkészült Lanyue nevű személyzetes holdkompjának tesztjével, és olyan országok is csatlakoztak, amelyeknek eddig nem volt jelentős űrtapasztalata. Ez biztató előjel arra, hogy távol-keleti és nyugati országok akár közös projekteket is indíthatnak.
Miért nem lehet vadnyugat a Hold?
Az emberiség nem ismételheti meg a történelem vadnyugatát, amelynek során azé lett a föld, aki először érkezett oda. Amikor a Holdra lépünk, mindannyian földlakók vagyunk – a zászlótól függetlenül. A Hold és az űr lehet a diplomácia színtere, nemcsak a potenciális konfliktusoké.
Összefoglalva, az emberiség történetének legnagyobb kihívása lehet a Földön túli együttműködés. Az űr felfedezése közös ügyünk – a békés, igazságos és átlátható jövőért.