A manumea veszélyeztetett helyzete
A manumea, más néven Didunculus strigirostris, kizárólag Szamoán él, és már csak 50-150 példány maradt belőle – szemben az 1990-es években becsült 7000 egyeddel. Az élőhelyek pusztítása, a vadászat és főleg az invazív fajok, az elvadult macskák és a patkányok miatt tűnhet el végleg. A kutatók rettegtek attól, hogy egyetlen példányt sem találnak majd, ami a faj kihalását jelenthette volna. Ezért volt óriási szenzáció, amikor egymás után többször is szemügyre vehették, bár fotót készíteni róla továbbra is rendkívül nehéz.
A túlélésért folytatott harc
A manumea tudományos nevének jelentése: „kis dodo”; az egyetlen képviselője a Didunculus nemzetségnek. Ha ő is eltűnik, egy egész nemzetség tűnik el örökre. Bár a vadászatot pénzbírsággal tiltják, a fő ellenségek most az invazív fajok: a macskák elkapják a madarakat és fiókáikat, a patkányok pedig kifosztják a fészkeket. Ezért a szakértők szerint elengedhetetlen, hogy hatékony ellenőrzés alá vonják ezeket az állatokat, mert drámai pusztítást okoznak.
Új remények Szamoán
Az őszi terepkutatás során a csapat egy távoli esőerdőben, Uafatónál dolgozott, de a manumea legalább hat másik szamoai erdőben is előfordulhat. Szamoa egyik természetvédelmi területén már fut invazív fajok elleni program, és ha lesz rá forrás, ezt bővítenék a madár jelenlegi élőhelyeire is.
Biotechnológiával az utolsó példányokért
A kutatók tervezik a biológiai minták biobankolását, hogy sejtvonalakat hozzanak létre a manumea genetikai állományának megőrzésére, illetve mélyebb vizsgálatára. Ez később lehetővé tenné a populáció mesterséges szaporítását, ha szükséges. A Colossal Biosciences például olyan alkalmazást fejleszt, amely képes felismerni a manumea hangját más madarakétól, hogy pontosabb képet kapjanak a megmaradt példányok számáról.
Óvatosság a “feltámasztással” kapcsolatban
Noha a Colossal vállalat komolyan foglalkozik kihalt fajok génmódosított „visszahozásával”, genetikusok szerint óvatosnak kell lenni. Egyes fajokat nem lenne szabad visszahozni, ha az ökoszisztéma már megváltozott. A szakértők szerint a genetikai változatosság is kulcsfontosságú a hosszú távú túléléshez – ehhez legalább 500 egyedre lenne szükség.
A jövő a ragadozók elleni küzdelemé
Ezért a kutatók egyetértenek abban, hogy a gyakorlatban az invazív ragadozók elleni küzdelem, az élőhelyek helyreállítása és szükség esetén az áthelyezés mentheti meg a manumeát. A védelmi programot számos nemzetközi szervezet és alapítvány támogatja, hogy a manumea egy kis reménysugár maradhasson a dodo árnyékában.
