Az űrszemét növekvő fenyegetése
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ez az első ismert eset, amikor űrszemét miatt kellett elhalasztani űrhajósok hazatérését. A kutatók évek óta figyelmeztetnek: az űrben sodródó, ember alkotta hulladék mennyisége évről évre nő. Ez a hulladék lehet használaton kívüli műhold, szétesett rakétafokozat vagy ütközésekből származó törmelék. Ezek a darabok akár évtizedekig keringhetnek a Föld körül, mielőtt a légkörbe érve elégnek.
Egy, Lauren Kahn nevéhez fűződő tanulmány szerint 2025 áprilisáig 34 000, tíz centiméternél nagyobb, nyilvántartott törmelékdarabot követtek nyomon, amelyek 73 százaléka mindössze húsz fő forráshoz köthető, leginkább Kína, az Egyesült Államok és Oroszország fellövéseihez.
Láthatatlan fenyegetések
Bár a nagyobb, tíz centiméternél nagyobb objektumokat követni lehet, a valódi veszélyt azok az apróbb törmelékek jelentik, amelyek akár egy golyónál is kisebbek, mégis óránként több mint 27 000 kilométeres sebességgel száguldanak. Ezek gyakorlatilag időzített bombaként keringenek, és egyetlen kritikus rendszerbe ütközve is súlyos károkat okozhatnak.
2025-ben már több mint 45 000 emberi eredetű tárgy keringett a Föld körül, amelyek szó szerint veszélybe sodorhatják az űrállomásokat, a műholdakat és az ezekre épülő, immár több mint 220 000 milliárd forintot érő nemzetközi űripart.
Menedzsment és káosz: elkerülési manőverek
A tudományos világ egyik legnagyobb félelme egy láncreakció, amelyet a törmelékek sorozatos ütközései váltanak ki: ilyenkor rövid idő alatt még több hulladék keletkezik. Ez az úgynevezett Kessler-szindróma, amely kezelhetetlenné tenné az űrforgalmat.
Áprilisban az ismert törmelék 83 százaléka alacsony Föld körüli pályán (LEO) tartózkodott; itt működik mintegy 13 000 aktív műhold is, ami a tíz évvel ezelőtti szám tízszerese. Ezek egyre gyakrabban kényszerülnek elkerülő manőverekre, hogy ne ütközzenek egymással vagy űrszeméttel. Minél több műhold működik, annál több ilyen mozgásra van szükség – miközben már most is évente tízezres nagyságrendű az elkerülési parancsok száma.
A helyzetet tovább súlyosbítja a műholdmámor, például a SpaceX Starlinkje és a tervezett orbitális adatközpontok, mint az Nvidia Starcloud. Jelenleg nincs felső limit a felbocsátható műholdak számára.
A megoldás hiánya és a növekvő kockázat
Victoria Samson, a Secure World Foundation igazgatója szerint két sürgető gond van: egyrészt egyelőre nincs technológia az űrszemét eltakarítására, másrészt hiányzik a nemzetközi együttműködés, főképp az Egyesült Államok és Kína között.
Mindez arra utal, hogy az űrszemétből fakadó kockázat nemcsak a műholdakat és az űrállomásokat, hanem magukat az űrhajósokat is közvetlenül fenyegeti. Már most is rendszeresen sokan tartózkodnak a világűrben – és ez a szám csak nő.
