Űrzsúfoltság: megállíthatatlanul nő a műholdak száma
Az utóbbi években elképesztő ütemben gyarapodtak a Föld körül keringő műholdak, főként a „megakonstellációk” miatt, mint a SpaceX Starlink-hálózata. 2025 májusában már 11 780 műhold üzemelt az űrben, ezek többsége az alacsony Föld körüli pályán, nagyjából 2000 km-ig. Összehasonlításképpen 2018 végén csak 2000 műhold volt ugyanezen a pályán, ekkor még nem indult el a Starlink-őrület. Ez 485 százalékos növekedés néhány év alatt, és minden azt jelzi, hogy nincs megállás.
Növekvő ütközési veszély: mi a CRASH Clock?
A több ezer műhold egyre gyakoribb ütközésekhez vezet: minden egyes baleset újabb törmelékfelhőt generál, ami más űreszközöket, sőt akár emberes kapszulákat is fenyegethet. Az irányítás elvesztése – legyen szó műszaki hibáról, kibertámadásról vagy napviharról – súlyos következményeket hozhat. Itt lép be a képbe a CRASH Clock: a Collision Realization And Significant Harm kifejezés rövidítése; egyfajta űrbeli vészóra, amely megmutatja, mennyi idő marad az első ütközésig, ha a műholdak egyszerre válnának működésképtelenné.
Valószínűsíthető, hogy a CRASH Clock 2025 végén már csak 2,8 napot mutat, sőt 30 százalék esély van rá, hogy az első ütközés 24 órán belül bekövetkezik, ha minden műhold elveszíti az irányítást. Még 2018-ban ugyanez az érték 128 nap volt – a különbség elképesztő. Mindazonáltal a tanulmány készítői felhívják a figyelmet arra, hogy a tényleges érték némileg magasabb lehet, de az idő rövidülése akkor is aggasztó.
A Kessler-szindróma árnyékában
A CRASH Clock rohamos rövidüléséért többek között a rekordszámú, 2025-ös pályára állítás is felelős: 324 indítás történt, ami 25 százalékkal haladja meg az előző évi számokat. Következésképpen a jövőben még kevesebb idő maradhat a beavatkozásra, különösen, ha az orbitális pályák további „iparosítása” folytatódik.
A legnagyobb kockázatot egy komoly napvihar jelentheti: egy ilyen esemény alatt a műholdrendszerek megzavarodhatnak, így lehetetlen lesz kiszámítani a pályákat. Ha a műholdak hosszabb időre kiesnek, a láncreakció elindulhat, ami közel vihet a Kessler-szindrómához – ahhoz az állapothoz, amikor az űrszemét mennyisége már az egész alacsony Föld körüli pályateret használhatatlanná tenné.
Mi történhet, ha nem fékezünk?
A kutatók hangsúlyozzák: lehetetlen pontosan megjósolni, mikor éri el a Kessler-szindróma a kritikus pontot, mert rengeteg a változó a további ütközések során. Mindazonáltal, ha nem sikerül lassítani ezt a folyamatot, könnyen előfordulhat, hogy hamarosan már a visszafordíthatatlan űrbeli káosz kezdeti szakaszában találjuk magunkat.
