A Tejútrendszer szerkezetén át
A vizsgált ködök döntő többsége a Tejútrendszer vékony és vastag korongjában található, míg kisebb részük a kitüremkedő dudorban vagy a galaxishalóban helyezkedik el. Ezeknek a ködöknek az átlagos szögtávolsága 1,47 fényév, tehát nem apró világítópamacsokról van szó. A halóban lévő ködök ennél is nagyobbak, ami arra utal, hogy más fejlődési úton jártak, mint a galaxis többi részén található társaik.
Kémiai tulajdonságok és különbségek
Az elemzés során megállapították, hogy a vizsgált ködök átlagos fényelnyelési tényezője 1,5, elektronhőmérséklete 9 900 Kelvin, az elektronsűrűség pedig nagyjából 1 200 cm³. A galaktikus dudorban és a vékony korongban a fényelnyelés magasabb az átlagnál. Az elemek (hidrogén, hélium, nitrogén, oxigén, neon, kén, klór, argon) megoszlása általában egy haranggörbére emlékeztet. A vékony korong planetáris ködei minden elemnél – oxigén és neon kivételével – magasabb értékeket mutatnak, míg a halóban található ködök a legalacsonyabbakat.
Fontos összefüggések, új kérdések
Az elemek között erős összefüggések is felfedezhetők, például a kén és a nitrogén mennyisége közel 90%-ban együtt változik. Ugyanakkor, amikor ezeknek az arányait korábbi vizsgálatokkal összevetették, főleg a halóban jelentős eltéréseket tapasztaltak. A kutatók szerint a galaktikus planetáris ködök ilyen részletes vizsgálata kulcsfontosságú lesz a galaxis kémiai fejlődésének megértéséhez.
