Látványos kitörések és ősi időkapszulák
A történet grandiózus holdi vulkáni kitörésekkel kezdődött, melyek még a Hawaii-szigetek lávaszökőkútjainál is lenyűgözőbbek lehettek volna – ám mindez a világűr légüres terében zajlott. Amikor a holdi vulkánok a felszínre lőtték belső anyagaikat, a lávacseppek azonnal megdermedtek a Hold rideg vákuumában, így formálódtak az apró gyöngyök. A Földdel ellentétben itt nincs sem időjárás, sem légkör, ami koptathatta volna őket, ezért a gyöngyök érintetlenül vészelték át az elmúlt több mint hárommilliárd évet.
Modern kutatás, új eredmények
Az elmúlt 50 évben ezek a különleges minták laboratóriumokban pihentek, egészen addig, amíg a tudomány végre felzárkózott a kíváncsisághoz. Korszerű mikroszkópos technikákkal, például nagyenergiájú ionnyalábokkal és elektronmikroszkóppal tudtak úgy belenézni a gyöngyök belsejébe, hogy azok ne sérüljenek. Arra is nagyon ügyelni kellett, hogy semmiféle szennyeződés ne kerüljön rájuk, mert az meghamisíthatná a felszínükön lévő ősi ásványokat.
A Hold múltja ragyog a gyöngyökben
A különböző színű és összetételű üveggyöngyök sajátos fejezeteket mesélnek a Hold vulkanikus történetéről: némelyik fényes narancssárga, másik fénylő fekete. Egyenként árulkodnak arról, milyen kitörések és környezeti feltételek uralkodtak a Hold belső rétegeiben. A gyöngyök felszínén vizsgált ásványok és izotópok feltárják, hogyan változott több százmillió év alatt a holdbéli vulkanizmus. Minden egyes gyöngyszem egyfajta napló az ősi holdi vulkanológus kezéből: bepillantást enged a Hold mélyébe, abba a korszakba, amikor a Naprendszer még fiatal és vad volt.
Ma már tudjuk: a Hold sem volt mindig olyan nyugodt, mint most. Egykor heves vulkánkitörések formálták ezt a világot – és ennek varázslatos, apró bizonyítékai a titokzatos, narancssárga üveggyöngyök.
