Forró szelek, villámgyors kitörések
Az Európai Űrügynökség XMM-Newton műholdja és a japán XRISM űrtávcső együttesen pásztázta a galaxist. A szakemberek egy rendkívül fényes, rövid életű röntgenfelvillanást észleltek, amelyet azonnal követett a viharos kiáramlás. Nemcsak a kitörés sebessége, hanem a folyamat gyorsasága is meglepte a kutatókat: a teljes jelenség mindössze egy nap alatt zajlott le. Ez az első alkalom, hogy kutatók élőben kísérhették figyelemmel, ahogy egy fekete lyuk szinte azonnal ekkora széllökést hoz létre.
Nem elhanyagolható tényező, hogy a megfigyelt fekete lyuk tömege eléri a 30 millió naptömeget. A körülötte található, rendkívül aktív galaxismag (AGN) minden hullámhosszon világít, és hatalmas mennyiségű anyagot, valamint energiát lök ki az űrbe. Ilyen eset például, amikor az AGN mágneses tere hirtelen felbomlik, és óriási energiájú anyagot sodor magával, akárcsak a Nap koronakitörései – csak sokkal monumentálisabb léptékben.
A fekete lyukak és a csillagképződés rejtélye
A fekete lyukból kitörő anyag a Napnál megfigyelhető koronakidobódásokra emlékeztet. Nemcsak a csillagászok ismereteit bővíti, hanem azt is bizonyítja, hogy a szupernagy tömegű fekete lyukak időnként hasonlóan viselkednek, mint a saját csillagunk. Korábban a Napnál is észleltek ilyen, intenzív felvillanást gyors anyagkidobódással, de ott “mindössze” 1500 km/s volt a szél sebessége.
Nem elhanyagolható tényező, hogy ezek a szelek kulcsszerepet játszanak a galaxis fejlődésében és új csillagok keletkezésében is. Minél többet tudnak a kutatók a mágneses tér működéséről az AGN-ekben, annál jobban érthetővé válik a galaxisok története – nemcsak elméleti, hanem megfigyelési szempontból is.
Egyedülálló tudományos összefogás
Az XMM-Newton immár negyedszázada dolgozik az űrben, míg az XRISM a legújabb égi rejtélyeket kutatja. A két teleszkóp összehangolt munkája tette lehetővé, hogy elsőként észleljék ezt a gyors, rendkívül erős, fekete lyuk-kitörés által kiváltott szelet.
A kutatás nemcsak a fekete lyukak viselkedését, hanem a nagyenergiájú asztrofizika általános működését is közelebb hozza hozzánk. Izgalmas felfedezés, hogy a Napnál megszokott fizikai folyamatok – koronakitörések, gyors szelek – elképesztően hasonlóak lehetnek a galaxisok központjában lakó kozmikus óriásoknál is.
