Gigászi műszer, rekordidő alatt
A Roman az eddigi zászlóshajók, a Hubble űrtávcső (Hubble Space Telescope) és a 2021-ben indult James Webb-űrtávcső (James Webb Space Telescope) után az amerikai űrügynökség új reménysége. A projekt a NASA egykori első főcsillagászáról, Nancy Grace Romanról kapta nevét, és immár a Hubble-lal és a JWST-vel közösen dolgozik majd, nem leváltva, hanem kiegészítve azokat. A december elején bemutatott fotókon a távcső a NASA Goddard Űrközpontjának steril részlegében magasodik: 12,7 méter magas, 4 166 kilogramm tömegű óriásról van szó. Az építés 2016 februárjában indult, a költségvetés pedig a tervek szerint alakult, mindeddig nem haladta meg az 1 512 milliárd forintot.
Új lakótársak az L2 pontban
Indítás után a Roman körülbelül 1,6 millió kilométerre, a Nap–Föld L2 Lagrange-ponton kap helyet, ugyanott, ahol már a JWST és az Európai Űrügynökség Euclid és Gaia űrtávcsövei is dolgoznak. Az óriási, 2,4 méteres főtükör egy 288 megapixeles kamerával gyűjti majd be a világegyetem infravörös fényét, és mindezt hat hatalmas napelem táplálja energiával.
Az univerzum legnagyobb rejtélyei
Mi mindent tud majd ez az új eszköz? Mindenekelőtt két jelentős műszerrel indul „csillagvadászatra”: a Wide Field Instrument (WFI) kamerája olyan nagy felbontású infravörös felvételeket készít, amelyek láthatatlan részleteket fednek fel a külső Naprendszertől a látható világegyetem pereméig. Másként fogalmazva, a korábbi űrtávcsövekhez képest sokkal szélesebb látómezővel és érzékenységgel pásztázza majd az égboltot. A Roman fő feladata a Tejútrendszer középpontjának minden eddiginél részletesebb infravörös feltérképezése – erre az első öt évében a rendelkezésre álló idő legalább negyedét szánják. Emellett galaxishalmazokat és titokzatos „kozmikus üregeket” is keres, amelyek kulcsfontosságúak lehetnek a sötét anyag és a sötét energia mibenlétének megértésében.
Exobolygók ezreit hozhatja felszínre
Nem kizárt, hogy a távcső legizgalmasabb újítása az úgynevezett koronográf műszer lesz, amely képes teljesen eltakarni a távoli csillagok fényét. Így végre lefotózhatók az ilyen csillagok körüli exobolygók, amelyeket eddig elvakított a csillaguk ragyogása. Jelenleg nagyjából 6 000 exobolygó ismert, viszont a Roman öt év alatt ennél tizenötször többet találhat, vagyis százezer új bolygó felfedezésére nyílik esély – ezzel pedig gyökeresen megváltozhat a földönkívüli élet lehetőségének kutatása is.
Mikor indul a nagy odüsszeia?
A Roman indítását legkorábban 2027 májusára jósolták, ám mindeddig rendre csúsztak a NASA hasonló projektjei. Mégis, a legutóbbi fejlemények szerint az első lehetséges indítási dátum idén szeptember 28-án esedékes, és úgy fest, tartani tudják az ütemtervet. A távcsövet a SpaceX Falcon Heavy rakétájával indítják Floridából, és előbb több mint 1 450 kilométert kell szállítani a kilövőállomásra. Ha minden simán megy, júniusban megtörténik az átszállítás, ami végleg megerősíti az őszi start időpontját. Az űrbe érve a Roman beüzemelése körülbelül 90 napot vesz majd igénybe, így az első tudományos adatgyűjtés várhatóan december 27-én indulhat.
