Védett területek: rossz helyen, kevés eredménnyel
A vizsgálatok szerint komoly egyensúlyhiány alakult ki: miközben Queenslandban az erdőterületek 20%-át elveszítették, a természetvédelmi területek csak mintegy 10%-ot fednek le. Mégis, a védelmet zömmel ott bővítették, ahol már amúgy is magas volt a védelem aránya, például Cape York és a trópusi partvidék régióiban, amelyek kevésbé érintettek a fakitermelés által. Közben a történetesen leginkább pusztított térségek – mint a Brigalow Belt, a New England-fennsík és a Mulga-vidék – továbbra is veszítenek erdeikből, miközben alig növelik a védett területek kiterjedését.
Hamis siker és valódi veszteség
Gyakori, hogy a kormányzat csak a védett területek bővítését kommunikálja természetvédelmi sikerként és a globális természetvédelmi célok teljesítéseként. Mégis, ha a tarvágás üteme nem csökken, a természet számára a mérleg végső soron negatív. A Brigalow Belt például eredeti erdeinek közel felét elveszítette: az itteni, ritka állatokat és növényeket már az eltűnés fenyegeti. Délkelet-Queensland pedig a további fejlesztések és a legeltetés miatt szisztematikusan pusztul – ezek a tájak igénylik a leggyorsabb, célzott beavatkozást, nem pedig kizárólag a távoli, turisztikailag mutatós területek.
Nem elég csak számolni a hektárokat
A természet védelme csak akkor lesz valóban hatékony, ha szigorúbb szabályokat vezetnek be a fakitermelésre, különösen a sérülékeny tájakon, és ha bátor helyreállítási programokat sürgetnek a már leromlott élőhelyeken. Az ökoszisztémák annyira veszélyben vannak, hogy mind támogatás, mind anyagi ösztönzés szükséges a maradék megóvásához és helyreállításához. Mindezt figyelembe véve eredmény csak akkor várható, ha a természetvédelem nemcsak a parkok számáról szól, hanem az élőhelyek aktív védelméről, helyreállításáról és valódi, átlátható nyilvántartásáról – különben csak látszatvédelem marad, miközben a fajok egyre közelebb kerülnek a kihaláshoz.
