
Miért jelent problémát a régi szállítórendszer?
A hagyományos PLGA-alapú nanorészecskék a rákgyógyászatban vagy más krónikus betegségek kezelésében főleg azért hasznosak, mert lassan és egyenletesen képesek leadni a gyógyszert a szervezetben. Az évek során azonban kiderült, hogy ezek a részecskék gyakran összecsapzódnak, és csak kevés hatóanyagot tudnak magukban hordozni — ez pedig rontja a kezelés hatékonyságát, és növelheti a mellékhatásokat is.
Az albumin és a PLGA ereje
Az új szállítórészecske titka az albuminban rejlik: ez a fehérje természetes módon szállít anyagokat a vérben, ráadásul már néhány daganatellenes szerben is alkalmazzák jelenleg. Amikor a kutatók laboratóriumi körülmények között összekeverték az albumint a PLGA-val, maguktól álltak össze a stabil, mikroszkopikus részecskék.
Rekordmennyiségű gyógyszer
A tesztek során sikerült elérni, hogy ezek a részecskék a kemoterápiában alkalmazott doxorubicin (egy népszerű rákgyógyszer) tömegük akár 40%-át is képesek legyenek hordozni. Összehasonlításképpen: a Doxil (Doxil) csak körülbelül 11%-ot visz. Ez azt jelentheti, hogy kevesebb hordozóanyaggal több gyógyszert juttathatnak a szervezetbe, enyhítve a mellékhatásokat.
Tartós, hatékony és könnyen gyártható
A laboratóriumi és állatkísérletek során a rendszer hatékonyan juttatta el a gyógyszert a célsejtekhez, miközben kevésbé károsította az egészséges szöveteket. Emellett hat hónapig stabil maradt, ami messze felülmúlja a jelenlegi lehetőségeket, és ipari gyártása is egyszerűen megvalósítható. A kutatók már azt vizsgálják, hogyan lehetne más gyógyszereket is ilyen módon célba juttatni – vagyis az új nanorészecske lehet a jövő sokféle kezelésének alapja.