
Mit tudunk a GLP-1 szerekről?
Az Ozempic, a Wegovy és a hasonló hatóanyagú gyógyszerek a glükagonszerű peptid-1 receptoragonisták, röviden GLP-1-ek közé tartoznak. Ezek a készítmények régóta segítenek a testsúlycsökkentésben és a vércukorszint szabályozásában. Az elhízás és a cukorbetegség kezelésében forradalminak számító gyógyszerek az éhségérzet mérséklése és az emésztés lassítása útján is hatnak; ilyen módon hozzájárulnak a testsúly csökkentéséhez, valamint a vérnyomás, a koleszterinszint és a vércukorszint javításához. Kimutatták, hogy jelentősen csökkentik a szívinfarktus és a vérrögképződés kockázatát.
Ugyanakkor állatkísérletekben – egereknél és nyulaknál – ezek a szerek magzati fejlődési rendellenességeket, terhességi veszteségeket és a magzat növekedésének akadályozását okozhattak. Mindebből fakadóan jelenleg a szakmai ajánlás szerint a terhességvállalás előtt abba kell hagyni a gyógyszerek alkalmazását.
Mi történik, ha abbahagyják a gyógyszert?
Azoknál, akik a terhesség előtt leállnak a GLP-1 szedésével, a kutatók most először figyeltek fel arra, hogy nőhet a szövődmények kockázata. Különösen a koraszülés, a terhességi cukorbetegség, illetve a magas vérnyomással járó terhességi betegségek (köztük a preeklampszia) kockázata látszik emelkedni. Emellett jelentősebb súlygyarapodást tapasztaltak a várandósság alatt: a GLP-1-et használók átlagosan 13,7 kg-ot híztak, míg a kontrollcsoport csupán 10,5 kg-ot.
A „túlzott mértékű” hízás 65%-ban fordult elő a GLP-1-kezelt csoportban, szemben a kontrollcsoport 49%-ával. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa: nem zárható ki, hogy az extra súlygyarapodás kapcsolódik a többi tapasztalt szövődményhez, bár a jelenlegi adatok nem elég részletesek ahhoz, hogy ezt biztonsággal kimondhassuk.
Módszertani kérdőjelek és hiányzó láncszemek
A vizsgálat egyik jelentős korlátja, hogy a GLP-1-et alkalmazókat olyan, hasonló testtömegindexű nőkkel vetették össze, akik soha nem szedtek ilyen gyógyszert. A kiinduló testtömeg azonban korábban eltérhetett: lehet, hogy a GLP-1-et használó csoport eredetileg nagyobb súlyú volt, ám a gyógyszerrel lefogytak, míg az összehasonlítási csoportnál ilyen fogyás nem történt.
A kutatók szerint fontos lenne a továbbiakban olyan kontrollcsoportot találni, amelynek tagjai korábban is valóban azonos BMI-vel rendelkeztek, nemcsak a fogantatást megelőző hónapban. Ezzel jobban felmérhető lenne, hogy a terhesség előtt elért fogyásnak előnyei vagy esetleg váratlan kockázatai vannak.
Érdekesség, hogy korábbi tanulmányok néhol ellentmondanak a mostani eredményeknek: néhányban a GLP-1 használata nem növelte, hanem csökkentette a magas vérnyomás kockázatát a terhesség alatt – igaz, ezeket gyakran cukorbetegeken végezték, míg a mostani kutatás főleg elhízás miatt kezelt nőkre fókuszált.
A GLP-1-ekkel kapcsolatos adathiány, főleg a korábbi BMI-értékekről, komoly kihívást jelent minden ilyen kutatásban, hiszen ezek az adatok nehezen párosíthatók a gyógyszerfelírásokkal és a terhességi lefolyás dokumentációjával.
Mi várható a jövőben?
Mindezen eredmények alapján egyre világosabb, hogy jelenleg nagyon kevés iránymutatás érhető el azok számára, akik testsúlycsökkentés vagy cukorbetegség céljából GLP-1-et szednek és családalapítás előtt állnak. Sürgető feladat az adatok gyűjtése, hogy az orvosok pontosabb ajánlásokat tudjanak adni, a várandósok pedig megalapozott döntéseket hozhassanak.
Nem zárható ki, hogy a terhesség előtt elért fogyás bizonyos szempontból csökkentheti egyes kockázatokat, miközben más problémákat növelhet – ehhez azonban átfogóbb kutatás szükséges. Az viszont biztos, hogy a jelenlegi, még nyitott kérdések mellett a GLP-1-gyel kezelt nőket fokozott odafigyeléssel kell követni a várandósság alatt. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa; átfogó klinikai vizsgálatok hiányában a terület csak lassan halad előre. Mindebből fakadóan a jövő kutatóinak feladata lesz, hogy kitöltsék a hiányzó láncszemeket.
