Új kinézet, új név
Az Ahshislesaurus wimani lapos feje és alacsonyan ülő, csontos taraja különböztette meg társaitól. A kréta időszak utolsó 24 millió évében élt hadroszauridákat gyakran a korszak teheneinek is nevezik, mivel hatalmas csordákban éltek, és meghatározták Észak-Új-Mexikó tájait. Ez az új faj akár 12 méteres hosszúságot is elérhetett, így valóban a vidék óriásának számított.
Régi leletek, új eredmények
Az első Ahshislesaurus wimani-fosszíliákat még 1916-ban fedezték fel, de sokáig a Kritosaurus nemzetséghez sorolták őket. Azonban a különálló koponya, alsó állkapocs és néhány csigolya részletes összehasonlítása révén a kutatók mostanra bebizonyították, hogy ezek kellően eltérőek ahhoz, hogy egy teljesen új nemet és fajt jelentsenek. A Smithsonian Természettudományi Múzeum raktárából előkerült leletek alapján most már világos, hogy az Ahshislesaurus wimani közelebb áll a Kritosaurushoz, mint eddig gondolták – mégis önálló egyéniséggel bír.
Dinoszauruszdiverzitás a véghajrában
Eddig nem volt egyértelmű, hogyan élhettek együtt ezek a közeli rokonok ugyanabban a környezetben. A hasonló dinoszauruszok fejlődéstörténetének feltérképezése azonban segíthet megismerni a korabeli ökoszisztémákat, és azt is, miként terjedtek szét világszerte ezek a növényevő óriások a késő krétában. Az új felfedezés szerint a hadroszauridák nemcsak elképesztő változatosságot mutattak, hanem gyorsan el is terjedtek Észak-Amerikában és azon túl is.
