A tápláléklánc csúcsán túl
A táplálékláncban elfoglalt szint azt mutatja, hogy egy élőlény mennyire húsevő, és milyen szerepet tölt be az energiakörforgásban. A mai tengerekben a tápláléklánc általában csupán hat szintből áll: a csúcson például a kardszárnyú delfin és a nagy fehér cápa áll. Ehhez képest a Kolumbiában, a Paja-formációban feltárt ősi élőlények már a hetedik szinten voltak, ami valódi ökológiai dömpinget jelentett – és olyan, folyamatos alkalmazkodási harcot, amelyben a ragadozók és a zsákmányállatok sosem pihentek.
Bámulatosan összetett ősi tenger
A kutatók azért értették meg ilyen részletesen ezt az elveszett világot, mert minden ismert állati fosszíliát elemeztek ebből az egy földtani rétegből. Korabeli testméretek, táplálkozási sajátosságok és modern megfelelőik alapján modellezték a teljes ökológiai hálót, majd az eredményeket összevetették a karibi tengerek egyik legjobban kutatott mai rendszerével. Így még pontosabb képet kaptak arról, hogy mennyire valósághű az ősi rekonstrukció.
A kréta kor tengerének titkai
A Paja-formáció a mezozoikum egyik legismertebb tengeri lelőhelye; ebben az időszakban a tengerszintek az egekbe szöktek, és az átlaghőmérséklet is jóval magasabb volt. Ez robbanásszerű diverzitásnövekedéshez vezetett: plioszauruszok, ichthyoszauruszok és rengeteg gerinctelen népesítette be ezeket a vizeket – soha nem látott komplexitású tengeri ökoszisztémát teremtve.
Miért fontos mindez?
A kutatók kiemelik: kevés lelethelyet vizsgáltak meg ilyen mélységben, és az igazán részletes jövőbeli elemzésekkel lesz csak teljes a kép. De az már most látszik, hogy az ősi tengerek elképesztő ragadozói és dinamikus alkalmazkodásuk kulcsszerepet játszottak a mai tengeri fajok kialakulásában. Hasonló vizsgálatok segítenek megérteni, hogyan alakította a múlt a mai óceánokat is.
