Keresztény templom zoroasztriánus erőd árnyékában
A Gird-Kazhaw lelőhelyen egy régészcsapat kőoszlopokat, egy templomépület maradványait és kereszt alakú díszítéssel ellátott nagy korsót talált, amelyeket a keresztény szerzetesek kolostorában használtak i. sz. 500 körül. Fontos, hogy ez az első bizonyított keresztény templom ezen a vidéken, amelyet 2015-ben fedeztek fel. Érdekesség, hogy az épület csupán néhány méterre állt egy szászánida perzsa erődítménytől, ahol aktívan gyakorolták a zoroasztrizmust. Ez a közelség jól érzékelteti, hogy a két vallás követői békében éltek egymás mellett.
Kultúrák keveredése a Kartli királyságban
Hasonló együttélésre utal egy másik friss lelet is: a mai Grúzia területén található Dedoplis Gora „grandiózus” templomkomplexuma. Ez a több mint 2000 éves szentély az önálló Kartli királyság fennhatósága alatt állt, azonban a térséget erősen befolyásolta az Akhémenida Perzsa Birodalom, és számos bizonyíték utal arra, hogy ott is elterjedt volt a zoroasztrizmus. Három különálló szentélykamrában eltérő hitélet zajlott: az egyikben napi áldozatokat mutattak be a zoroasztriánus szertartások szerint, egy másikban Apollón görög kultuszára utaló szobrocskák kerültek elő, míg a harmadik helyiségben több helyi szokáshoz, a termékenységhez és az aratáshoz kötődő rítusokat gyakorolhattak.
A zoroasztrizmus története és öröksége
A felfedezések közös tanulsága egyértelmű: a zoroasztrizmus, amely a perzsa uralkodóházak hivatalos vallása volt közel ezer éven át, nem zárta ki a többi hitet – nem mindig békésen, de gyakran teret engedett a vallási pluralizmusnak. Mindezek dacára a késői szászánida korban előfordult, hogy keresztényeket vagy manicheusokat üldöztek. A zoroasztrizmus Zarathustra (görögösen: Zoroasztrész) tanításaira épül, az Ahura Mazda nevű „Bölcs Úr” tiszteletével, amelynek egyik fő szimbóluma a tűz. A perzsa területeken a vallás hanyatlása a hetedik századi muszlim hódításokkal kezdődött, s ma már csak nagyjából 110 000 zoroasztriánus él a világon.
A régészeti leletek így arról árulkodnak, hogy ősi időkben is lehetett békés vallási együttélés – sőt, különböző hitvilágok találkoztak, keveredtek, alakították a közösségek mindennapjait.
