Rejtélyes elődök a szigeten
A kutatók 2019 és 2022 között, Sulawesi Calio nevű lelőhelyén hét pattintott kőeszközt találtak, amelyek kovakőből készültek, és – a mai szemmel is fejlett technológiának számító – ütögetéses pattintással formálták őket. Az egyik példányon még élretusálás is látható. A leletek üledékének kormeghatározása 1,04 és 1,48 millió év közé teszi a kőszerszámok korát, így ezek jelentik az eddig ismert legkorábbi emlékeket az emberelődök jelenlétéről Wallacea térségében, amely Ázsia és Ausztrália között húzódik.
Nem, ezek még nem a Homo sapiens nyomai
Sulawesin eddig a legidősebb emberi csonttöredék egy Homo sapiens felső állkapocs volt, amely mindössze 16–25 ezer éves. A szigeten a legrégebbi ismert kőeszköz eddig körülbelül 194 ezer évvel ezelőttre datálódott. Ezek az új leletek tehát közel egymillió évvel tolják vissza a sziget benépesítését, sőt, megelőzik a szomszédos Flores és Luzon szigetek első lakóit is. A rejtélyes szerszámkészítők a hobbit-termetű Floresi ember (Homo floresiensis) vagy a még mindig ismeretlen Gyenyiszovai ember (Denisovan) ősei lehettek, de annyi bizonyos, hogy a Homo erectus is ekkoriban volt jelen a közeli Jáva szigetén.
Mit csináltak ezekkel az eszközökkel?
A pontos felhasználás még kérdéses: az eszközök alkalmasak lehettek élelem megszerzésére, növények vagy fák megmunkálására. Bár a lelőhelyen talált állatcsontokon nem láthatók vágásnyomok, a szerszámkészítés ténye tovább bonyolítja az emberi evolúció délkelet-ázsiai idővonalát. A valódi válaszokra azonban valószínűleg csak akkor derül fény, ha végre előkerülnek a sziget első archaikus emberfosszíliái is.
