Rejtélyes kémiai kettősség
A Nap környezetében vizsgált csillagokat elemezve régóta megfigyelhető, hogy azok két markánsan eltérő csoportba rendeződnek a vas (Fe) és magnézium (Mg) tartalmuk alapján. Míg a vasban gazdag csillagok egy sorban helyezkednek el a kémiai diagramokon, addig a magnéziumban bővelkedők egy másik csoportot alkotnak. Ezek a csoportok a fémesség – vagyis a nehéz elemek mennyisége – tekintetében átfednek, mégis szinte kettéválasztják a csillagpopulációt, ami már évek óta gondolkodóba ejti a csillagászokat.
Új elméletek születnek
A barcelonai Kozmosz Tudományok Intézete kutatói több tucat, Tejútrendszerhez hasonló galaxist modelleztek az Auriga-szimulációkkal, hogy feltárják, milyen folyamatok alakítják ezeket a kémiai mintázatokat. Kiderült, hogy a galaxis többféle úton is elérheti ezt a kémiai kettősséget. A csillagkeletkezési hullámok, a galaktikus gáz beáramlásának üteme, valamint a fémekben szegény anyag beáramlása a peremvidékről mind hozzájárulhatnak a jelenséghez. Ugyanilyen fontos felismerés, hogy az időben eltérő, intenzív csillagkeletkezési időszakokat nyugalmasabb periódusok váltják, ami erősen befolyásolja a kialakuló kémiai mintázatokat.
Elvetett magyarázatok, új szereplők
Sokáig tartotta magát az az elmélet, hogy egy ősi galaxissal, a Gaia–Sausage–Enceladus-szal való összeolvadás hozta volna létre ezt a kettősséget. Most kiderült: a szimulációk alapján erre nincs feltétlenül szükség. Helyette a galaxis környezetéből beáramló, fémekben szegény gáz is elegendő lehet egy második, különálló csillagág kialakításához. Így a Tejútrendszer története sokkal változatosabb lehet, mint korábban gondoltuk. Ráadásul, míg az Androméda-galaxisban ilyen kémiai kettősséget eddig nem sikerült kimutatni, a Tejútrendszeren kívüli vizsgálatok várhatóan újabb meglepetéseket tartogatnak majd.
Új távcsövek, új válaszok
Az eljövendő években a James Webb-űrtávcső, a PLATO vagy a Chronos küldetés egyre pontosabb adatokat szolgáltat majd, tovább tisztázva a képet galaxisunk fejlődéséről. Ugyanilyen jelentős előrelépést hoznak a következő generációs, 30 méteres földi távcsövek, amelyek segítségével más galaxisokban is könnyebben azonosíthatóvá válhat a kémiai mintázatok sokfélesége. Mindez közelebb visz ahhoz, hogy valóban megértsük a Tejútrendszer igazi fejlődési útját – egy történetet, amely valójában számos különböző úton is eljuthatott a mostani állapotáig.
