
Az új faj neve és származása
Később a kutatók a maradványokat hivatalosan is leírták, és a Tanyka amnicola nevet adták neki – előbbi a helyi guarani nyelvből ered, jelentése: állkapocs, utóbbi pedig azt jelenti, hogy folyóparton élő. Az állkapocs szokatlan, csavart formájával, oldalra és kifelé álló fogaival, valamint a belső felszínén húzódó fogsorokkal a paleontológusokat is meglepte. Mivel az összes előkerült példány ugyanezt a felépítést mutatja, kizárták a deformitás lehetőségét; ez volt a faj természetes megjelenése.
A négylábúak ősi ága
Tanyka a négylábú gerincesek, azaz a tetrapodák ősi ágához tartozott, belőlük később a kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök fejlődtek ki. A fejlődési vonal egyik része tojást rakott a szárazföldön – innen származnak a ma élő hüllők, madarak és emlősök –, míg a másik továbbra is vízben szaporodott; ebből alakultak ki a mai kétéltűek. Tanyka a régi vonalat képviselte, amely későbbi rokonai mellett tovább is fennmaradt. Ehhez hasonló jelenség a ma élő kacsacsőrű emlős is, amely megőrizte az ősi tojásrakást az élő szülés helyett.
Milyen lehetett Tanyka?
Bár teljes testfelépítése még rejtély, a tudósok feltételezik, hogy Tanyka egy szalamandrához hasonlított, valamivel hosszabb orral, és akár 1 méteres hosszúságot is elérhetett. Az őt rejtő kőzetek alapján valószínűleg édesvízben, például tavak környékén élt. A paleontológusok azonban csak állkapcsokat találtak, így nem bizonyítható, hogy a közelben talált csontok mind ehhez a fajhoz tartoztak.
Különleges állkapocs, új táplálkozási stratégia
Az állkapocs vizsgálata során egyértelművé vált: Tanyka tápláléka főként növényekből állt. A csavart alsó állkapcson a kifelé néző fogak helyett a belső, a nyelv felé mutató oldal volt a funkcionális felszín, amelyet apró fogak, úgynevezett denticulusok borítottak – ezek együtt egy reszelőhöz hasonló darálófelszínt alkottak, amely a felső állkapocs hasonló szerkezetével együtt hatékonyan őrölhette a kemény növényi részeket. Ez a mechanizmus igen ritka volt az ősi négylábúaknál, amelyek túlnyomórészt ragadozók voltak.
Az elveszett ökoszisztémák újjáépítése
Tanyka felfedezése jelentős előrelépést hoz a perm időszakra vonatkozó ismereteinkben. 275 millió évvel ezelőtt Brazília – a mai Dél-Amerikával, Afrikával, Ausztráliával és Antarktisszal egybeforrva – Gondwana részét alkotta. Az ebből a korszakból származó fosszíliák különösen ritkák, így Tanyka különösen értékes betekintést ad abba, hogyan működtek az ősi élővilág közösségei: milyen állatok éltek, hogyan táplálkoztak, és milyen volt a kapcsolatrendszer a különböző fajok között. Az Amazonas menti erdőkben megbúvó kőzetrétegek csak most kezdik feltárni a dinoszauruszok előtti korszak rejtett élővilágát.
