
Távoli kövek, tudatos tervezés
A vizsgált 401 kőeszköz anyaga nem helyben, hanem 10 kilométerről származott, ami azt mutatja, hogy a korai emberek már akkor képesek voltak nemcsak helyi forrásból, hanem nagyobb távolságból is beszerezni a szükséges alapanyagokat. Ezzel szemben a csimpánzok legfeljebb 2 kilométerre hordják a kalapácsköveket diótöréshez, de azok is inkább rövid szakaszokon vándorolnak. A leletek alapján tehát az emberelődök előre tervezték tevékenységüket.
A szállítás volt az igazi újítás
Az Olduvai-kultúra (Oldowan culture) egyik legnagyobb újítása maga az anyagszállítás lehetett, nem csupán a kőeszközök használata. Az első eszközök 3 millió évre nyúlnak vissza, vagyis majdnem 1 millió évvel korábban jelentek meg, mint ahogyan azt a Homo nemzetséghez kötnénk. Az első időszakban még legfeljebb 3 kilométeres távolságból származtak a kövek, ám a kenyai leletek korban megelőzik az eddig ismert legrégebbi, nagy távolságból szállított alapanyagokat.
Kik készítették az eszközöket?
A pontos készítőket nem ismerjük, mert nem találtak közvetlen bizonyítékot arra, hogy melyik fajhoz tartoztak az eszközök használói. Ugyan a helyszínen előkerültek a Paranthropus-nemhez tartozó csontmaradványok, de a kutatók szerint az is elképzelhető, hogy nem kizárólag a Homo képviselői szállították és használták az eszközöket. Bárki is készítette őket, annyi bizonyos: ezek a korai emberek sokkal intelligensebbek voltak, mint korábban gondoltuk.
Az eszközhasználat fejlődése
A tanulmány rámutat, hogy az eszközhasználat és az anyagok tudatos szállítása meghatározó lépés volt abban, hogy az emberi faj alkalmazkodni tudjon a környezet kihívásaihoz – ahogyan ma is a technológia segíti túlélésünket a rohamtempóban változó világban.