A rejtett különbség: vágásnyomok az őskorban
Az Amud és Kebara barlangok neandervölgyei alapvetően hasonló életkörülmények között éltek, temetkeztek, főztek és vadásztak. A leletek alapján ugyanolyan pattintott kőeszközöket használtak, és az étrendjük is jórészt azonos volt. Mégis, a csontokon maradt vágásnyomok mintázata szembetűnően eltért a két helyszínen. Az Amud-barlang lakói több, intenzívebb, sűrűbb és kevésbé egyenes vágást ejtettek a csontokon, mint a kebaraiak, akik inkább párhuzamosabb, rendszerezettebb vágásokat hagytak. Ezek a finom különbségek egyértelműen kulturális eltérésekre, azaz örökített hagyományokra utalnak.
Miért vágták másképp a húst?
A kutatók számos magyarázatot kizártak. A vadászott állatok faja és mérete, a csontok típusa, a vadászok képességei vagy a puszta éhség mind szóba került, de egyik sem adott választ arra, miért voltak eltérőek a vágásnyomok. Amikor csak az azonos állatfajok hosszú csontjait vizsgálták, a különbségek továbbra is egyértelműek maradtak. Elképzelhető, hogy az Amud-barlang neandervölgyei a húst szárították vagy érlelték feldolgozás előtt – ahogy ma is teszik a hentesek –, esetleg szándékosan hagyták enyhén lebomlani, hogy később, tartósabb formában fogyasszák el. Az ilyen eljárás keményebb húst eredményez, emiatt intenzívebb vágásokra lehetett szükség. Más lehetőség, hogy a húsfeldolgozás szervezettsége – vagyis hogy hányan dolgoztak egy állaton – is különbözött.
Hétköznapi életből kultúra – hagyományok a csontokon
Az Amud-barlangból előkerült állatcsontok 40%-án találtak égésnyomokat, szemben a kebarai 9%-kal. Az égett, töredezett csontok a főzés vagy a tűz általi feldolgozás nyomai lehetnek, de későbbi beavatkozás sem zárható ki. Azt is észrevették, hogy Amud csontjait kevésbé rágták meg a ragadozók, ami arra utalhat, hogy ott hatékonyabban vagy gyorsabban dolgozták fel az állatokat.
A vágásnyomok elemzésekor a kutatók makroszkópos és mikroszkópos vizsgálatokat is alkalmaztak, így bőven akadt értékelhető adat. Az egyértelmű kultúrtörténeti különbségek miatt felmerül a kérdés: vajon léteztek-e valódi „családi receptek”, vagy legalábbis máig öröklődő készítési módok ezekben a közösségekben? A válasz egyre inkább az igen felé hajlik.
Még mindig rejtélyesek a neandervölgyi ízek
Bár az évek során a csontok töredezése megnehezíti a vágásnyomok pontos értelmezését, a jelenlegi kutatások már kimutatható különbségeket találtak. További kísérleti régészeti vizsgálatokra és összehasonlító elemzésekre van szükség ahhoz, hogy pontosan rekonstruálni lehessen, hogyan és mit ettek a neandervölgyiek. Elképzelhető, hogy egyszer sikerül leleplezni a paleolit konyhaművészet titkait – vagy legalábbis a világ első örökölt családi receptjeit.
